A táblabíróság jogerős döntése értelmében K. Rajmundnak halált okozó testi sértés miatt két év három hónapot kell fiatalkorúak börtönében letöltenie, továbbá három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától.

A bíró indokolásában kifejtette: az élsportoló vádlott az ökölvívásban szerzett ismereteit nem a sportban, hanem védtelen osztálytársával szemben használta, megtorlásként egy őt ért sérelem miatt. A másodfokon eljáró bíró szóbeli indoklásában a sérelmet nem részletezte, ugyanakkor a korábbi elsőfokú eljárás során elhangzott: a vádlott azért bántalmazta áldozatát, mert az roma származására tett sértő megjegyzést. A másodfokon eljáró bíró megengedhetetlennek nevezte, hogy vélt vagy valós sérelmeket az utcán így toroljanak meg, ezt a fiatalember se tehette volna meg.

A letöltendő börtönbüntetésre való súlyosítással kapcsolatban kifejtette: a büntetés célja a megelőzés kell, hogy legyen, az elkövető és a társadalom számára egyaránt. Ezzel a táblabíróság osztotta azt a perbeszéd során kifejtett ügyészi álláspontot, miszerint a társadalom igazságérzetével arányban álló büntetésre van szükség, épp a sértett álláspontja veszik el ennek hiányában, a fiatalember életét ugyanis visszaadni már nem lehet. Az áldozat halálát a bíró különösen értelmetlennek nevezte, mert - mint fogalmazott - igazi motívuma, indoka nem volt a vádlottnak, hogy ilyen kitartó szándékkal, hosszú időn keresztül, célzottan, nagy ütésekkel bántalmazza osztálytársát.

Nyomatékos súlyosbító körülményként értékelte a bíróság, hogy a fiatalember - aki sikertelen érettségi vizsgát tett a tavasz folyamán, ezért októberben pótérettségizik - 13 éves kora óta rendszeresen sportol, amely révén nemcsak jó fizikumú, de az ökölvívásban speciális ismeretekre is szert tett. Mint a bíró fogalmazott: ezek a technikai ismeretek a számára is biztonságot jelentettek, ha másokkal szemben védekeznie kellett, de kizárólag a sportban használhatta volna. A diák élsportoló volt, játékjogát a büntetőeljárás megindulását követően függesztették fel. A bíró külön megemlítette, hogy magyar bajnokságon is részt vett és jelentős eredményt ért el.

A bíróság jogerős ítéletének kiszabásakor az egy hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény büntetésének kiszabásakor enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, a vádlott beismerő vallomását, továbbá azt, hogy a bántalmazás eredménye, vagyis a sértett halála nem terheli a tanulót.

Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság rögzítette: a szakközépiskolában egyébként egymás mellett ülő két fiatal kapcsolata megromlott, mert a sértett megjegyzéseket tett a vádlott roma származására. Az akkor 17 éves tanuló és 18 éves áldozata 2008. január 10-én olyannyira összeveszett, hogy már az iskolában, tanítási órán bántalmazásig fajult a vita. Előbb angol órán, majd osztályfőnöki órán vesztek össze, s utóbbin arcul is ütötte a vádlott a sértettet. A vitát előbb osztálytársak próbálták félbeszakítani, majd a mindkét órán jelen lévő pedagógus. A diákokat a tanár hazaküldte, majd külön-külön a veszekedő feleket is. A vádlott azonban megvárta a sértettet, az utcán követte, s amikor utolérte, megütötte és megrúgta.

A sértett ezt követően még hazament, de rokona már eszméletlen állapotban talált rá, nem sokkal később agyzúzódás okozta légzési és keringési rendellenesség következtében életét vesztette. Az utcai bántalmazás és a halál beállta között mintegy három óra telt el.

A fiatalkorú elkövető a másodfokú eljárásban az utolsó szó jogán nem szólalt fel, az elsőfokú eljárásban azonban sajnálatát fejezte ki és azt mondta: "ha visszapörgethetném az időt, teljesen másképp reagálnék".

A másodfokú tárgyaláson jelen volt az áldozat édesanyja is, aki az ítélethirdetést követően elsírta magát.