Nyomozati érdekekre hivatkozva a Fővárosi Főügyészség csak annyit közölt, hogy az egyik megyei rendőr-főkapitányság egy „nagy tárgyi súlyú” vagyon elleni bűncselekmény ügyében nyomoz T. G. ellen, és ennek keretében 2014 nyarán a BRFK hallgatta ki az ügy egyik budapesti tanúját.

A férfi terhelő vallomást tett T. G.-re. Később azonban jelezte a rendőröknek, hogy a gyanúsított súlyosan megfenyegette. A rendőrség az információt továbbküldte az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények nyomozására jogosult Budapesti Nyomozó Ügyészségnek.

Időközben T. G. mind határozottabban követelte a tanútól a rendőrségen tett vallomásának a visszavonását. Egy félméteres tőrt is rejtő fémbottal meg is verte, és azt követelte tőle, hogy mutassa is majd meg azt a rendőrségi jegyzőkönyvet, amelyben visszavonja vallomását. A tanú félelmében követte a gyanúsított utasítását.

A rendőrségen azonban arra hivatkozással, hogy az ügy immár nem az ő hatáskörükbe tartozik, átküldték a Budapesti Nyomozó Ügyészségre, ahol a nyomozó ügyészeknek sikerült együttműködésre bírniuk a rettegő tanút, aki ezek után már részletesen beszámolt fenyegetésekről és bántalmazásokról, s hogy mire kényszerítette őt a gyanúsított.

A Budapesti Nyomozó Ügyészség végül a tanú védelme érdekében a Terrorelhárítási Központ kommandósainak segítségével elfogta a fenyegetődző gyanúsítottat. Előállítását követően a nyomozó ügyészek T. G.-t őrizetbe vették. Pénteken a bíróság az ügyészi indítványnak helyt adva a szökés-elrejtőzés, a tanú befolyásolása és a bűnismétlés veszélyére tekintettel elrendelte T. G. előzetes letartóztatását.