Kényszergyógykezelésre ítélték a NAV-ellenőrt megölő férfit
Az elsőfokú bíróság szerint nem állapítható meg a vádlott büntetőjogi felelőssége az évek óta fennálló tudathasadásos elmebetegsége miatt, ezért felmentette a férfit a különös kegyetlenséggel, hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárás alatt, több emberen elkövetett emberölés kísérletének vádja alól. Egyben elrendelte a kényszergyógykezelését, a férfi egészségi állapotát félévente felülvizsgálják.
Az ítéletet az ügyész, a védő és a vádlott is tudomásul vette, így az pénteken jogerőre emelkedett.
A vádirat szerint a NAV két kormánytisztviselője azért ment 2015. február 23-án egy XX. kerületi társasházi lakásba - ahol a vádlott együtt lakott a szüleivel - mert a férfi nagyobb adótartozást halmozott fel.
A 35 éves férfi azonban nem kívánt együttműködni a hivatalos eljárásban, a sértettek táskáját és dossziéit kidobálta az udvarra, majd két - 19 centiméteres - késsel támadt az ellenőrökre, akiket a lakásban és az udvaron szurkált meg. Az ellenőrök nem tudtak elmenekülni a zárt udvarból.
Az egyik NAV-ellenőrt a nyakán és a felsőtestén összesen 24-szer szúrta meg, ő a helyszínen meghalt. Társát, akit szintén számos szúrás ért a felsőtestén, a mentők életveszélyes állapotban vitték kórházba.
Az az ellenőr, aki túlélte a támadást, a szakértő véleménye szerint depresszióban szenved a bűncselekmény óta, poszttraumás stressz zavarral és önértékelési zavarral küzd, és szorongáscsökkentőket kell szednie, pszichiátriai kezelésre szorul, esetében 40 százalékos rész-egészségkárosodást lehetett megállapítani.
A pénteki tárgyaláson elhangzott: a gyilkossággal vádolt férfi - aki már korábban is állt pszichiátriai kezelés alatt kényszerképzetei és agressziója miatt, és jelenleg is ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll - azt mondta a kiérkező rendőröknek, hogy ő egy zsoldos, az ellenőrök pedig felderítők voltak, akiket ki kellett végeznie.
Az ügyész perbeszédében kitért arra, hogy a férfit 2001-ben életveszélyt okozó testi sértés miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Felhívta a figyelmet arra, a vádlott tudathasadásos elmebetegsége, paranoid skizofréniája, téveszméi és agresszív magatartása évek óta fennáll, a bűncselekmény elkövetésekor képtelen volt felismerni tettének társadalomra veszélyességét, így nem állapítható meg a büntetőjogi felelőssége. Ezért indítványozta a vádlott felmentését és kényszergyógykezelésének elrendelését.
A védő csatlakozott ehhez az indítványhoz, azt mondta, bár az orvosok megállapították a férfi betegségét, hiba volt őt kiengedni a korábbi kényszergyógykezelésről. Közölte, a vádlott nem szedte a gyógyszereit, a bűncselekmény elkövetésekor sem volt beszámítható állapotban.
A vádlott az utolsó szó jogán azt mondta, megbánta, amit tett.