Stifolder és portugieser - sváb ízek a Mecsek lábánál
A Fekete-hegy keleti lábánál fekvő település teljesen elvarázsolja az ide érkezőket: a helyiek barátként üdvözölnek, és néhány perc múlva már egy pohár borral a kezünkben üldögélünk, szemben velünk egy 2 hektárnyi nagyságú park, benne egy hatalmas játszótérrel, körötte hegyek, amerre a szem ellát.
Házigazdánk, Tiffán Imre először egy 2012-es olaszrizlinggel kínál. Megcsap a hárs illata. Az ital friss, szénsavgyöngyök cikáznak benne. A Tiffán család az 1700-as években települt a villányi borvidékre. Tiffán Imre és fia már a kilencedik generáció a családban, akik szőlőműveléssel és borászkodással foglalkoznak – meséli vendéglátónk. Jelenleg 8 hektáron gazdálkodnak, és évente 40 - 50 000 palack bort állítanak elő.
A borba kortyolva édeskés íz árad szét a szájban, a korty vége azonban kissé sós. Könnyen csúszik, jól esik a melegben. Kiválóan passzol sajtokhoz és felvágottakhoz.
A fehér után rosét kóstolunk. Azonnal érezni a málna illatát, ez pedig ízében is visszaköszön. Könnyű, gyümölcsös tétel, mely 40% kékfrankos, 25% portugieser és 20% zweigelt, valamint némi cabernet sauvignon és merlot felhasználásával készült. A rosét bátran fogyaszthatjuk bármihez, a könnyű salátáktól kezdve az indiai curryn át szinte mindenhez passzol.
És ha már Villányban vagyunk, természetesen előkerül egy jófajta vörös is. Egy 2011-es kékfrankos kerül a pohárba. Rubin színű, erdei gyümölcsös illatú. Közepesen testes, közepes tannintartalommal bír. Ízében is visszaköszön az erdei gyümölcs, és érezni, hogy másfél évet hordóban töltött, kissé fás íze van. Tökéletesen passzol a pirospaprikával készült ételekhez, érdemes megkóstolni például egy pörkölt mellé.
Az estet egy 2010-es cuvée-vel, a Lucas-szal zárjuk. A 16 hónapig, régi tölgyfa hordóban érlelt, 35 százalékban kékfrankos, 27 százalékban cabernet sauvignon, 25 százalékban cabernet franc, valamint 13 százalékban portugieser felhasználásával készült ital nevét a legkisebb Tiffán fiúról, Lukácsról kapta. Piros bogyós gyümölcsös illat- és ízvilág jellemzi, utóízében vajas, tejszínes, köszönhetően a hordós érlelésnek.
A borkóstoló közben vendéglátónk beavat a pincesor történetébe is. A falu az 1750-es években fokozatosan elnémetesedett, és a betelepült németek hozták magukkal a szőlő- és borkultúrát, és újra megerősítették a területen a szőlőtermesztést.
Ha pedig valaki erre jár, érdemes megkóstolnia a sváb ételeket is: egy svartli, vagyis disznósajt, vagy Stifolder, azaz vastagkolbász jól esik reggelire, ebédre pedig bátran fogyasszunk kakaspörköltet, melyhez az idősebb Tiffán egy könnyű vörösbort ajánl leginkább. Egy portugieserrel vagy egy kékfrankossal biztosan nem nyúlunk mellé.
