Fiatal gyapjas mamut és ősló csontjainak darabkáit kotorták ki a rendkívül alacsony vízállású Tiszából általános iskolások Rákóczyfalvánál. A gyerekeket egyikük édesapja vitte el pecázni, és amíg ő a kapást leste, a fiúk homokozó vödörrel és kislapáttal felszerelkezve kutattak kincsek után.

Találtak is csontokat, amiket az édesapa marhacsontnak vélt. A „leleteket" haza vitték és a hobbirégészetbe beleszerető gyerekek egy hét múlva szülői kísérettel újabb ásatásba kezdtek.

– Udvarunk egy valóságos ásatás utáni helyszínre emlékeztetett, mindenhol csontok, cserépdarabok, kagylók hevertek. Gondoltam is, ennyi marhacsontot idehozni...! De nem akartam elrontani az örömüket – monda a megyei hírportálnak a 8 éves Marci édesanyja, Noémi.

A fiúk végül úgy döntöttek, hogy egy igazi szakértőnek is megmutatják kincseiket, ezért ellátogattak Tiszaföldvárra, a Tiszazugi Földrajzi Múzeumba.

– Amikor megpillantottam a csontokat, már akkor sejtettem, hogy a gyerekek tényleg „kincset" találtak az iszapban – mondja Béres Mária, az intézmény vezetője. – Számos mamutcsontot raktározunk, jól ismerem azokat. Első pillantásra láttam, a vödörben lévő leletek egy gyapjas mamut csontjai lehetnek. Összehasonlító példányokat vettem elő, amik alátámasztották vélekedésemet. Ez a mamut azonban még picike volt, egy gyerekmamut, ezért voltak a csontjai kisebbek. Egy ősló maradványait is láttam a kisdiákok vödrében. Valóban nem mindennapi lelet, ezeknek a gyerekeknek nagy szerencséjük volt – állítja Béres Mária.

Ez az év különösen kedvezett a „gyerekrégészeknek". Egy cibakházi kislány sok ezer éves hátcsigolyát vitt be a múzeumba nemrégiben, egy Homokon kertészkedő legényke pedig egy cseréppipára lelt a kertjükben.

– Idáig a legtöbb, Tisza-menti lelet télen, november és január között került felszínre, ekkor volt a folyónak rendkívül alacsony a vízállása. Most azonban fordult a kocka: nyár derekán volt a legkisebb a folyó, a sok-sok érdekesség is most került elő a Tiszából – mondja Béres Mária földvári múzeumigazgató.