Hamarosan itt a húsvét, az ünnepi lakoma pedig nem múlhat el sonka és tojás nélkül. A Kosár Magazin szakértői sonkákat teszteltek, a füstölttől kezdve a szárított terméken keresztül egészen a prágai sonkáig. A tesztelés alatt kevés volt az olyan termék, ami mindenben eleget tett volna a kritériumoknak, a legtöbb sonka nem volt megfelelő ízű, túl sós, pácsós ízű, vagy épp jellegtelen volt, túl rágós, de akadt teljesen főtlen, sőt kimondottan romlott is. Legtöbbször az állaggal is baj volt.

Az igazi főtt sonka omlós, zsenge, puha, és nem rágós. Sokszor találkozta a szakértők húspép-szerű, többszínű – így valószínűleg összepréselt, vagy zselés – ragadós termékkel. A szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy ha a hús szerkezete lukacsos, szivacsos, akkor rossz sonkával van dolgunk. A teszt során olyan húsvéti finomság is akadt, melynél a csomagolásból való kibontásakor a hús és a fólia között ragadós nyálka képződött – közölte a Kosár Magazin.

A magazin megállapítja, azt, hogy a jó sonkához idő kell. Viszont ez az, amivel ma a húsipar nem rendelkezik: a hagyományos sonkakészítéssel ellentétben, a mai húsvéti sonkadömping termékei hetek, sőt az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszer-szakértői szerint napok alatt készülnek el. A hetekig tartó pácolás helyett gyorspácot alkalmaznak, de mindez semmi ahhoz képest, hogy az egyik termék összetevőinél (Felvidéki füstölt-főtt sertés tarja) hemoglobin – vagyis vér – volt olvasható. Nyilván, hogy szebb legyen a hús színe. A Magyar Élelmiszerkönyv szerint, azonban ezek a készítmények sonkák a javából.
 
A főtt-füstölt sonkáknál – vagy ahogy a hivatalos megnevezés szól: hőkezelt sonkáknál – fontos, hogy ne legyen beszáradt az állag, ne legyen túl kemény, és ne engedjen nyomás nélkül levet. Ehhez képest a legtöbb termék leveses, vizes volt, eresztette magából a páclét, hogy aztán a fóliában éktelenkedjen. A pácolásnak és füstölésnek pont az lenne a lényege, hogy tartósítsa és szárítsa a húst, miáltal az vizet is veszít. Nagyipari körülmények között ezt pár nap alatt nem tudják megoldani – ezért vízmegkötő anyagokat használnak fel a gyártás során, ilyen a legtöbb terméken olvasható di- vagy trifoszfát. Az élelmiszeripari szakember epésen megjegyezte: „Eladják a vizet sonka-árban.”

Ha még nem vásárolta meg, csak tervezi a sonka beszerzését, érdemes jobban körülnézni, mert a rosszul megválasztott sonka tönkreteheti az ünnepi ebédet.

(Forrás:hirado.hu)