Magyarország vízrajzának jellegezettsége a termálvizekben való gazdaság, mely a Pannon-tenger maradványának köszönhető. Ez a vízkincs világviszonylatban is kiemelkedő (Izland után Magyarországon van a legnagyobb felszíni termálvízkészlet a világon), Európában pedig egyedülálló. Budapest a világ egyetlen fürdő-fővárosa.

Két fő tároló „egységünk” van, az egyik az egyik a Dunántúlon és Budapesten, a másik pedig az Alföld alatt helyezkedik el.

A hévíz, gyógyvíz és ásványvíz kifejezéseket gyakran (és helytelenül) egymás szinonimájaként használják. A gyógyvizeknek azokat az ásványvizeket nevezzük, melyek fizikai tulajdonságaik vagy kémiai összetételük miatt, bizonyíthatóan gyógyhatással bírnak. A 30 fokosnál melegebb gyógyvizeket nevezzük hévíznek vagy termálvíznek.

Minden gyógyvíz ásványvíz (kivéve a hévízit), és a legtöbb termálvíz is egyben. Hideg gyógyvíz található Balfon és Parádon, langyosnak számít az egri, miskolctapolcai, esztergomi és váci gyógy kutak vize. A legtöbb gyógyvíz fúrt kútból származik (a Hévíz itt is kivétel), gyógyforrás alig több mint egy tucat található Magyarországon.

Nemzetközileg is ismert gyógyhelyeink: Balatonfüred, Hévíz, Zalakaros, Bükfürdő, Sopron, Balf, Eger, Parád, Kékestető, Lilafüred, Hajdúszoboszló, Debrecen, Gyula.

Magyarországon a gyógyvíz elnevezés használatát törvény szabályozza és az Országos Gyógyhelyi- és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (OGYFI) engedélyezi. Jelenleg 218 gyógyvizet ismernek el, az első törzskönyvezett gyógyvíz a Balatonfüredi Steiner kúté volt, melyet 1933-ban jegyeztek be.

Úszunk az egészségben

Kémiai tulajdonságaik alapján megkülönböztetünk kalciumos és jódos, kénes, szénsavas, konyhasó tartalmú és radonos vizeket, melyek különböző betegségek kezelésében vagy megelőzésében vannak segítségünkre.

Egyes gyógyvizeket csak belsőleg, vagy csak külsőleg, fürdőként szabad alkalmazni, de akad olyan csoportjuk is, melyet mind két módon lehet használni. A Dunántúli és Budapesti gyógyvizek kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátot tartalmaznak, míg az Alföldi tároló vizei konyhasóban, jódban és –brómban gazdagok Kénes ásványvíz fakad a föld mélyéről Mezőkövesden, Harkányban, Csiztupusztán és Balfon. Konyhasót legnagyobb mennyiségben a tamási és a sárvári ásványvízben mutattak ki.

Fürdőként a kalciumos és a jódos vizek gyulladásos mozgásszervi megbetegedések esetén hasznosak.  A kéntartalmú vízben való fürdőzést a degeneratív gerinc- és végtagízületi bántalomban szenvedőknek javasolják, de a bőrbetegeknek is jót tesz.  A szénsavtartalmú vizeket szívbetegeknek, perifériás keringési zavarokkal küszködőknek ajánlják.  A konyhasós vizek nőgyógyászati és urológiai gyulladások mérséklésére alkalmasak.  A radonos gyógyvizek  pedig elsősorban fájdalomcsillapításra használhatók.

Egy fürdő kúra minimum 15 alkalomból áll, a fürdőzés időtartama 15-től 45 percig terjed, a vízben egyszerre eltöltött időt fokozatosan kell emelni.

Az otthoni gyógyfürdőzéshez patikákban, drogériákban kapható palackozott vagy gyógyvízből lepárolt fürdősók segítségével készíthetünk. Az otthoni alkalmazás azok számára fontos, akik anyagi, vagy egyéb okokból (hisz a mozgásszervi megbetegedések esetén az utazás nehézkes vagy lehetetlen) nem tudnak eljutni a fürdőkbe.

A gyógyfürdők látogatása nem javasolt láz, terhesség, tbc, pajzsmirigytúltengés, magas vérnyomás, fertőző betegségek, szív- és keringési elégtelenség, epilepszia, elmebetegség, önellátásra képtelenség, inkontinencia, rosszindulatú daganatos betegség esetén, illetve szívinfarktus után hat hónapig.

Igyuk, vagy ne igyuk?

A fogyasztásra (ivás vagy inhalálás) alkalmas gyógyvizeket drogériákban, patikákban lehet megvásárolni, palackozott formában. Ismertebb palackozott vizek például a Salvus, a Mira, a Borsodi víz, a Parádi és a Hunyadi János. Ezek ásványi anyag tartalma eltérő, de mindenképpen magasabb, mint a hétköznapi fogyasztásra szánt vizeké.

A gyógyvizek kúraszerű alkalmazása csak orvosi felügyelet mellett történhet, mert a magas ásványi anyag tartalom bizonyos betegségek esetén csak még nagyobb bajt csinál. Alkalmanként kis mennyiségben (ha valamely betegség nem zárja ki) hashajtásra, gyomor és bélpanaszok enyhítésére szokás használni őket.

A mindennapi fogyasztásra szánt ásványvizeknek az ÁNTSZ ajánlása szerint az alacsonyabb ásványi anyag tartalmúak közül (500 mg ásványi anyag/1000 ml alatt) kell kikerülnie, így akadályozva meg, hogy ezek az anyagok felhalmozódjanak. Különösen a vesebetegeknek (vagy akinek veseköve volt, van) kell ügyelniük arra, hogy ne vigyenek be a szükségesnél több ásványi anyagot.

Hévíz az osztrák vendégek egyik legkedveltebb magyar úti célja