„A faluban mindenki nagyon izgatott. (...) A mosolya, a szemei, a testtartása – összetéveszthetetlen” – idézi a New York Times Lin Yongtuant, aki a kelet-kínai Jangcsun faluban él.

Innen tűnt el nyomtalanul 1995-ben a múmiát rejtő Buddha-szobor, amely a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállításának egyik darabja volt. Tulajdonosa, Oscar van Overeem holland műgyűjtő március közepén a Hszinhua hírügynökségnek azt mondta, hogy a szobrot másodkézből vette, s a korábbi hírekkel ellentétben nem 1996-ban, hanem 1995 közepén. Szóvivője útján közölte, hogy a műtárgy – tudomása szerint – 1994–95-től volt az előző tulajdonosánál, aki Hongkongból szerezte azt.

Van Overeem azt állítja, hogy a tulajdonában lévő darab nem azonos a Jangcsun városából ellopott Zhanggong Pátriárkával – így nevezték ugyanis a falubeliek a mumifikálódott holttestet rejtő szobrot.

A jangcsuniak azonban egy percig sem kételkedtek. Miután a sajtóban látták a különleges szoborról készült felvételeket, biztosak voltak benne, hogy ez csakis az övék lehet. El is küldték az egyik Budapesten szakácsként dolgozó jangcsunit, nézze meg, igazuk van-e.  

„Puszta tényekkel és a kutatási eredményekkel meggyőztem a kínai illetékeseket, hogy a falubeliek jogtalanul tartanak igényt a szoborra. Ugyanakkor közben politikai kérdéssé vált a múmiám – tetszik vagy sem” – írta a LinkedInen van Overeem, aki úgy döntött, hogy egy Jangcsun (amelyre csak úgy hivatkozik, mint a falu, amelyik úgy tesz, mintha övé lenne a múmia) melletti nagy buddhista templomnak adományozza a szobrot.

A New York Times azt írja, hogy a műgyűjtőt egy meg nem nevezett alapítvány kártalanítja majd. A férfi azt mondja, azért mond le a különleges darabról, hogy autentikus környezetbe kerüljön, oda, ahol „szeretik és értékelik”.