M. György esetében a büntetés-végrehajtás „nevelő funkciója" nem hozta meg a remélt eredményt. Szabadulása után A. Jánossal arra szövetkeztek, hogy befolyásos kapcsolataikat kihasználva olyan pályázatokat írnak, illetve olyan már kész pálya-munkákat menedzselnek, amelyek készítői jelenetős összegű uniós támogatásokban reménykedhettek.

Sokan elhitték nekik, hogy kapcsolataik révén el tudják érni pályázatuk kedvező elbírálását. Volt, aki azért fizetett, hogy egy büntető ügyben vele szemben elrendelt lakhelyelhagyási tilalmat az illetékes hatósági emberek megvesztegetésével töröljék. Mások meg azért, hogy írják meg helyettük a pályázatot

Valójában a két férfi egy lépést sem tett a pályázók érdekében. Nem írtak egy sort sem és nem „szóltak oda senkinek" az érdekükben. Nem is ismerték azokat a „nagy embereket", akikre hivatkoztak, mint ahogy azok sem tudtak arról, hogy M. György az ő nevük bedobásával ígér fűt-fát a vállalkozóknak. A sértettek elég korruptnak tartották ahhoz a hazai pályázati rendszert, hogy elhiggyék, amit M. ígért, és kellően elszántak voltak ahhoz, hogy fizessenek.

M. György és A. János mintegy 11 millió zsebeltek be a segítségüket kérő pályázók átverésével. 

De nemcsak elveszett pénzét bánhatja az átvert kilenc vállalkozó, az ügyészség is vádat emelt ellenük. Ugyanis nemcsak a befolyással üzérkedés büntetendő (M. György és A. János esetében kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel), hanem a befolyás vásárlása is. A Btk. alapesetben három év börtönnel fenyegeti a befolyásvásárlókat és ennél valamivel többet is kaphatnak azok, akik azért fizettek, hogy az ügyintézőik hivatalos személyeket vesztegessenek meg. 

A Fővárosi Főügyészség összesen 11 ember ellen emelt vádat az ügyben, melyet a Fővárosi Törvényszék tárgyal majd.