Gyönyörű hajszín mérgek nélkül
A hajfestés nem újkori találmány, már az antik világ asszonyai is képesek voltak alávetni magukat órákig tartó, bizonytalan eredményű festési műveleteknek. Nem csak a korokon átívelő női hiúságról van szó, az ősz hajszálakat is illett elrejteni, ezért Rómában az államférfiak körében például bevett szokás volt a hajfestés. Az ólomvegyületek felhasználásával készített kozmetikumok az ókori Egyiptomban bukkantak fel először, mintegy négyezer évvel ezelőtt, később pedig elterjedtek Görögországban, majd a Római Birodalomban is.
A festékek évezredeken át ásványi anyagok, különféle olajok, kenőcsök és víz elegyítésével készültek, a fekete hajszín elérését nem ritkán ólom használatával érték el. Az órákig tartó műveletet csak a 20. század elején váltották fel a jóval könnyebben használható festékek, de a hajfestés még a 21. században sem veszélytelen, sőt! Egy mai nő naponta átlagosan 12 féle kozmetikumot használ 168 különböző összetevővel, és ennél talán még sokkolóbb adat, hogy ez évente 2,3 kg vegyszert jelent.
A fekete és barna szintetikus hajfestékek gyakran tartalmaznak P-feniléndiamint, amely irritáló és rákkeltő hatású, és valószínűsíthetően az örökítőanyagban okoz mutációt, ezenkívül károsítja a vesét, az immun- és idegrendszert, valamint a légzőszervet. A világos színű festékek többnyire hidrogén-peroxiddal készülnek, melynek gőze a szemet és az orrot irritálja, belélegezve hányingert, fejfájást okozhat. A veszélyes anyagok közé tartoznak a tartósítószerként használt a parabén vegyületek, nemcsak a hajfestékekben, hanem sajnos a legtöbb kozmetikumban előfordulnak. Hatékony baktérium- és gombaölő szerek, előállításuk olcsó, viszont szerepük lehet a rák kialakulásában, felhalmozódhatnak a szövetekben és növelhetik az UVB okozta DNS károkat a sejtekben.
A hajfestékben levő káros anyagok a fejbőrön keresztül felszívódva a szervezetbe jutnak és a méregürítési folyamatoknak köszönhetően a húgyhólyagban rakódnak le nagy koncentrációban. Azoknál a nőknél, akik rendszeresen és évekig használtak hajfestéket, mintegy kétszeresére emelkedik a húgyhólyagrák kialakulásának kockázata. Több kísérlet igazolta azt is, hogy a leukémia egy bizonyos fajtája gyakoribb azoknak az embereknek a körében, akik 15 évnél hosszabb időn át, évente 1-5 alkalommal festeték a hajukat.
Szintetikus kontra növényi
A különféle veszélyes festékek és főzetek mellett a régi kor hölgyei használtak jóval egészségesebb alternatívákat is hajszínük megváltoztatására. A gyakran áhított világos hajat rebarbaragyökérrel, kamillával próbálták elérni, de gyakori módszer volt a vizes haj napon való szárítása is. Az őrölt dióhéjból készült, olajjal kevert massza és a feketetea leve barnává, az indigólevél feketévé színezte a tincseket. A henna természetes színező és kondícionáló tulajdonságát is nagyon régóta használják a hajfestésben. A régészek az egyiptomi múmiák haján és körmén is találtak hennamaradványokat, a muszlim férfiak a szakállukat, míg a nők gondosan, tincsenként a hajukat színezték vele. A henna Egyiptomból került Indiába, ahol állítólag Mumtáz Mahal, Sahdzsahán fejedelem felesége használta először, akinek emlékére férje a Tádzs Mahált építette. Az indiai lányokat már egészen fiatal korban megtanítják a hennázás művészetére.
A henna (Lawsonia inermis) élénkzöld bokoszerű növény, a mirtuszvirágúak rendjébe és a füzényfélék családjába tartozó faj, amely Egyiptomból származik. A növényben található festő hatású anyag a bőrt és a hajat vöröses árnyalatúra színezi. A henna az éppen virágzó bokor perzsa neve, de hívják henne-nek, Al-Khanna-nak, Al-henna-nak és lawsoniának is. A virágoknak édes, mézszerű, jázminra emlékeztető illatuk van, olajukat már évszázadok óta használják illatszerként. A henna csodálatos gyógynövény, fertőtlenítő és szövetösszehúzó hatása miatt kisebb sebekre, égési sérülésekre is szokták alkalmazni, de enyhülést nyújt ekcéma, reumás fájdalmak és ízületi gyulladások esetén is. Ecettel keverve csillapítja a fejfájást, valamint a kézbe vett hennapép lázcsillapító hatású. Hajszínező tulajdonsága mellett régóta használatos hajkondícionálásra, mert megállítja a hajhullást és megszünteti a korpásodást.
Fontos megjegyezni, hogy a haj és a bőr festésére szolgáló henna között különbség van, a bőrre való nagyon élénkzöld, míg a hajra való kevésbé finom őrlésű és a színe inkább szürkésbarna vagy sötétzöld. A jó minőségű hennának kellemes gyógynövényillata van, az ettől eltérő színű és szagú hennát kerülni kell, mert minden bizonnyal szintetikus eredetű.
Régi-új dimenzió a hajfestésben
A hennás hajfestés elsőre talán bonyolult műveletnek tűnhet, azonban egyáltalán nem nagy ördöngősség. A technikákról Bényi Bernadettet, egy nagy hazai internetes biobolt "hennaszakértőjét" kérdeztük.
A henna minden esetben vörös színűre fest, ennek mélysége saját hajszínünktől függ. A világos és ősz hajon intentívebb vörös lesz, míg sötétebb hajon inkább csak enyhe vöröses csillogást hagy. Persze van lehetőség a hajszín sötétítésére is, kávé, őrőlt diólevél és dióburok, valamint szegfűszeg összeforralásából jö sötét levet kapunk, ezt pár perc hűlés után öntsük a hennára. Az így elkészített pép inkább szép sötétbarna, majdnem fekete színt eredményez a hajon. Fontos megjegyezni, hogy a henna reakcióba léphet a szintetikus anyagokkal, így a hagyományos festés után érdemes 3-6 hónapot "pihentetni" a hajat, mielőtt belefognánk a hennázásba, javasolja Bényi Bernadett.
A cassia (Cassia obovata) olívazöld növényi por, melyet a növény leveleinek finom őrlésével kapnak, illata a friss fűéhez hasonlít. Nevezik szennának vagy szőke hennának is, noha más növény, mint a henna. A szőke és ősz hajnak aranyos csillogást kölcsönöz, a sötétebb hajon pedig kiváló ápoló tulajdonságai miatt használható. Az indigó (Indigofera tinctoria) szintén zöld színű növényi őrlemény, fekete henna néven is ismert. Önmagában nem, csak hennával keverve színez, viszont akkor gyönyörű, sötét szín érhető el vele.
A szakértő azt is elmagyarázza, hogyan kell a dobozban vásárolt hennából festésre alkalmas pépet készíteni: forraljunk vizet, majd 1-2 perc hűlés után öntsük a jó minőségű hennára és keverjük tejfölsűrűségűvé. Rövid hajra 200, hosszúra 300 grammnyi pépet kenjünk fel jó alaposan, a fejünket tekerjük körbe follpakkal, majd pedig egy törölközővel is. A hajszínhez hozzáigazíthatjuk szempillánkat és szemöldökünket is, a hajfestésrre használt pépet óvatosan kenjük fel, majd hagyjuk hatni 1-2 órán keresztül.
Sok nőt tart vissza az, hogy a henna hatóideje a hagyományos, ám jórészt szintetikus hajfestékekhez képest jóval hosszabb, minimum három órát kell a hajon hagyni. Mivel a henna a legritkább esetekben allergizál, viszont kiváló ellenszere a töredezett és sérült hajnak, ez talán mégsem jelent olyan nagy áldozatot. Sokan 6-8 órán át vagy akár egész éjszaka is hagyják hatni. A lemosás nem egyszerű, lehetőleg kádfürdőben végezzük, folyamatos masszírozással áztassuk ki a hajszálak közül a hennamaradványokat. Ezután jöhet a hajmosás, lehetőség szerint szintén méregmentes samponnal.
A henna nem kopik és nem fakul, szép fokozatosan nő le, így az első festés után már elegendő csak tőfestést végezni. A festések után néhány mosáson keresztül még némi vöröses lé távozhat a hajból, ez azonban nem változtat a hajszínen, ugyanolyan intenzív marad, mint volt. A hennázott haj a harmadik napra "érik be" igazán, először még jóval élénkebb színű.
