A gyilkosságok magas száma és kirívó kegyetlensége busásan jövedelmező üzletággá tette a temetkezési ipart: az "ügyfelek" magas száma mellett jó üzletet jelent, hogy gyakran brutálisan megcsonkítják a holttesteket, sokszor levágják az áldozatok fejét is.

Az amerikai határon fekvő Tijuanában, a drogcsempészet fő tranzitállomásán a temetkezési vállalkozók akár ezerdolláros felárat is elkérnek egy-egy arcrekonstrukcióért, és mivel egyre több hullát fejeznek le, jó pénzért azt is vállalják, hogy várnak a temetéssel, amíg előkerül a fej.

Dél- és közép-mexikói temetkezési vállalkozók sorra nyitják fiókjaikat az erőszak sújtotta drogövezetben, és kínálnak különféle extraszolgáltatásokat. Vannak családok, amelyek a rivális bandák támadásaitól tartva gyorsított, a lehető legegyszerűbb és szinte titokban tartott temetést kérnek, mások viszont fényűző búcsúztatást rendelnek.

A temetkezési iparág nemcsak jövedelmező, hanem kockázatos is Mexikóban: egy temetkezési vállalkozót a saját háza előtt lőttek szitává Ciudad Juarezben, és több hullaház vált támadás célpontjává.

A temetkezési szalonok tulajdonosai azt mondják, hogy kénytelenek védelmi pénzt fizetni a bűnbandáknak, és olykor azért érik őket fenyegetések, mert rivális bandavezért temetnek.