Kinek a pap, kinek a papné. Nekem a Hurts. Az egyalbumos brit szintipop és elektropop mozgalom képviselőit élőben hallgatni olyan volt, ha nem jobb, mintha maximumra tekerném a hangerőt a Happiness albumuk hallgatásakor.

-Sziget was unreal. Wow. Bámulatos! Köszönöm Hungary! What a welcome! One of the best festivals in Europe – (A sziget valószerűtlen volt, micsoda fogadtatás, az egyik legjobb európai fesztivál) twittelte ki a koncert másnapján Theo Hutchcraft, a Hurts énekese. Nem csoda, hiszen a magyar közönség igazán kitett magáért. Üdvrivalgás, sikongatás és majdnem teli Wan2- sátor.

Áh, csak két dalukat játszották eddig a rádiók, bizonyára nem lesz akkora tumultus. Gondoltam én, aki a magam 164 centijével a koncertet végül mások nyakában töltöttem, hogy láthassam a csapatot.
Ritka fogadtatás ez egy olyan banda esetében, amelynek bemutatkozó albuma a Happiness még egy éve sincs, hogy a polcokra került. Mindenesetre a manchesteri srácok Theo Hutchcraft és Adam Anderson billentyűs tudják jól, hogy a siker keletre fekszik: - A youtube-nak és Kelet-Európának köszönhetjük, hogy nemzetközi hírnévre tettünk szert. Minél keletebbre megyünk, annál nagyobb teret töltünk meg, mesélte nevetve Theo nem is olyan régen a BBC2-nek.

A mindig elegánsan, öltönyben megjelenő páros a koncertet a Silver Lining című számmal nyitotta. Semmilyen látványos elem nem fogadta a rajongókat, mégis Theo Hutchcraft vonzóan kemény arcvonásai és folyamatos interakciója a mikrofonállvánnyal, amit a legváratlanabb pillanatokban a leghevesebb mozdulatokkal tudott pörgetni vagy épp majdnem a földhöz csapni, majd higgadtan hátratenni kezét és vigyázban állni, bőven elegek voltak a rajongók teljes extázisához.

Theo kemény, szigorú énje azonban csak a színpadé. Az interjúk alatt mintha leeresztene és lelkesen mesél a bandáról: Ha elegánsan felöltözöl, jobban felfigyelnek rád. Szerettük volna, ha komolyan vesznek minket, innen ered az öltözet. Amúgy rajongunk a vintage-ért - magyarázza Theo puccos szereléseiket.  A fiukat, akik pár éve egy éjszakai bárban ismerkedtek meg Manchesterben, a közös zenélés során olyan művészek inspirálják, mint Prince és a Depeche Mode. Dalaik alapvetően melankolikusak és gondolkodásra ösztönzők. Mint a Wonderful life vagy az Unspoken, amelyeknél az egész sátor eleje szinte egyként mozgott.

Ami az új album megjelenését illeti, arra még várnunk kell: – Egyelőre turnézunk, ez alatt írni, alkotni nem lehet. És amúgy is: nem vagyunk eléggé letörve - mesélik nevetve. Egy biztos: a Sziget koncert után még kevesebb okuk van rá.