A büntetlen előéletű, érettségizett nő először csak ennyit mondott: "Sajnálom, mindenem a kislányom volt. Nem bírtam a stresszt, csak magamat tudom okolni, szeretnék halálbüntetést kérni önmagamra." Később a bíró kérdésére, hogy miért követte el szörnyű tettét, az alábbiakat válaszolta: "Nem tudom. Ő volt a mindenem, az egyetlenem, a büszkeségem. Ő volt a legszebb nekem a világon. Nem tudom, hogy miért csináltam. Nem tudom! Nem tudom! Nem tudom! Nem voltam magamnál, azt sem tudom, hogy mi történt."

Később azért sok mindenre emlékezett, amiben szerepet játszhatott az ügyész vádbeszéde, amely számos konkrétumot tartalmazott.

A nő, miután puszta kézzel megfojtotta lányát, 106 kézszúrással döfködte össze gyermeke testét, ezután pedig búcsúlevelet írt, amelyben megmagyarázza szörnyű tettét.

A levél szerint Laurának azért kellett meghalnia, mert ha ő nem lehet az anyja a kislánynak, akkor más se legyen az. A nyolcéves gyerek már hosszú ideje édesapjával élt.

A Kemma.hu tudósítása a tárgyalásról >>>