Vonatkoztassunk el most attól a ténytől, hogy a televízió-újságok viszonylatot illetően alkalmi információ-deficit tényállása forog fenn, különös tekintettel a megjelenés formájára, hiszen a kettő alapvetően különbözik: az egyiket nézzük, a másikat olvassuk, az egyikben mutatnak valamit, a másikban beszámolnak róla stb. Azt se firtassuk nagyon, hogy a reflexió miért a TV2 Frizbi Hajdú Péterrel című műsorában esett meg, tudniillik aligha létezik kínosabb szituáció annál, mint amikor "apa rám kiabált, ezért odarohanok anyához" típusú játékba bocsátkozom felnőttként. A lényeg, hogy Gregor Bernadett ismét föltűnt a bulvármédiában, és újfent fölvonhatta a szemöldökét: ő tényleg sosenem, és ez undorító.

Maga a kiindulópont amúgy - ahogyan az lenni szokott - egy pimpf ügy. Az RTL immár nézhetetlen show-jában volt egy, a társadalom egyszerűbb rétegéhez szóló jelenetsor, afféle álparódia, amelyben a Gregor Bernadettként feltűnő Nacsa Olivér domina módjára verte a Magyar Attilaként (ismertebb nevén: Nyuszómuszóként) fellépő Bagi Ivánt, s a nagy szadomazózás közben kvázi áttekintést kaphattunk a művésznő életének jellemző fordulataiból, ha már volt neki annyi nős pasija, s ha már legutóbb egy sámán megélhetését biztosította szerető asszony módjára. Az egész úgy volt rossz, ahogy; az ország már jól el is felejtette a folyton teherbe eső Nacsa Bernadettet, de még az erről az eseményről afféle másodközlésben beszámoló bulvárlapok példányszáma sem ugrott meg, kivált, mert időközben VV Alekosz kihívta a minden ingerre sikoltozással reagáló, ugyanakkor az utóbbi időben bővített mondatokra is képes Zsófit.

Erre most itt ez a nézés; hogy én, Gregor Bernadett, a bulvár által tönkretett személy, kikérem magamnak a dominázást meg hogy egyszerre öt férfi tesztoszteronszintjére is ráemeltem volna; dehogy, soha, sose, az újságírók aljas gazemberek, mindig, mindent kitalálnak, az a mániájuk, csak tudnám, miért, hogy engem rossz színben tüntessenek fel, pfuj.

Utóbbi egyébként jó százalékban így van, én is szégyellem magam érte, csak olyan jólesett volna, ha ezt éppen nem Gregor Bernadett mondja el és éppen nem egy bulvárműsorban. Mert hát az nem úgy megy, hogy amikor boldog vagyok, akkor önfeledten nyilatkozom és pózolok, mint ahogyan azt az utóbbi évtizedben többször is látta a tisztelt bulvárfogyasztó - jó, Jimmyvel biztos nem volt semmi -, amikor meg sámánról Nyuszómuszóra váltok, akkor meg mindenki rohadék és a magánélet szent. Különben is: aki egy ilyen tré kváziparódiát komolyan vesz, azt gondolva, hogy abból majd az emberek téves következtetéseket vonnak le az ő nemi életére és szokásaira vonatkozóan, az súlyosan el van tévedve; nem kell ahhoz műsor. Juli néni, Kati néni - letye-petye, lepetye - már régóta tudja ezt, fejből sorolva az összes hódítást-szakítást, drámát, boldogvagyok-nemvagyokboldog nyilatkozatot, a Bagi, Nacsa-performanszon pedig vagy röhög, vagy nem érti, miért kell ennek a két tehetséges embernek férfi Kiszel Tündeként ilyen szarokat is elvállalnia.

Berni amúgy kislányt szeretne Nyuszómuszótól. Mint azt nemrégiben nyilván a Kortársnak nyilatkozta.

Gregor Bernadett és Fancsikai Péter a Tibor vagyok... címû filmben