A Töklecsótól a bodagig című kiadvány létrejöttét az önkormányzat kezdeményezte, amivel örökségvédelmi feladatot vállalt.

A könyv szerkesztője, Csányi Sándor arról mesél, számos roma családot látogatott meg, hogy autentikus ételeket ismerjen meg.

– Ettem varjúpörköltet Nagykörűben, és nagyon ízlett! Olyan íze van, mint a galambnak. De nagyon finom a babos tészta is, melyet egyszer egy hagyományőrző katonacsapatnak meg is főztem. Mind a tíz ujjukat megnyalták a férfiak, akik nem is sejtették, hogy amit ettek, az roma étel – meséli a gasztronómus, hozzátéve, a cigányok barátságos emberek. Amikor a szolnoki Tücsök úton másodjára kopogtatott be egy családhoz, már összejött az utca apraja-nagyja, majd egy közös nagy vacsorát szerveztek a tiszteletére.

A kiadványba sztorikkal fűszerezve került be az ürgepörkölt, a hucurapörkölt, mely utóbbi malactartóból, azaz disznóméhből készül. Ma már kissé bizarr ételnek tűnik a hucura, bár a magyarok által szívesen fogyasztott pacalpörkölt szerintünk hasonlatos ehhez.

– Meséltek nekem arról is, hogyan kell kisütni a tehén tőgyét. Mert bizony ilyet is szívesen fogyasztottak a romák. Ellenben dögöt már nem esznek – jelenti ki határozottan Csányi Sándor, hozzátéve, mindezek ellenére alig találkozott olyan cigány családdal, akik ne tudnák, hogyan kell az elhullott állat húsát megfőzni.

A kiadvány elkészítésében Raffael Aranka is segített, aki cigány tyúkhúslevest, tyúkos káposztát és bodagot készített Sándornak.

– Én is édesanyámtól tanultam főzni hét-nyolc évesen. Sparheltünk volt, ott kavargattam én is a kis fazekamban az ételeket. Hamar rájöttem, hogy mi, cigányok másként főzünk, mint a magyarok: fűszeresebben, erősebben, zsírosabban és szaftosabban. Minálunk bizony ismeretlen a diéta! – nevet Aranka, aki egy-egy családi ünnepkor ötvenliteres lábasban készíti az ötféle (!) húsból készült tyúkos káposztát, mely a Raffael családban és persze más roma családnál is elmaradhatatlan étel.