Van az úgy, hogy adott pillanatban az ember híres és befolyásos, a hírgyártók vágyott interjúalanya. Aztán pár perc és mindez a múlt, a sajtó el is felejti az ember nevét és fontosságát. Retkes Attila talán soha sem volt híres és befolyásos, de azért az SZDSZ vezetőjeként a 2010-es kampányban mégis elég érdekes volt ahhoz, hogy felkérjük a NOL-Totó sorozatban való szereplésre. Azóta sem ő, sem az SZDSZ nincs már képben.

Emlékezetes volt, amikor felkerestük a pártelnököt a szebb napokat is látott Gizella utcai székházban, az épület kihalt volt, sehol egy lélek, még a lámpák is halványabban égtek a váróban. Retkesre, mint minden valamire való politikai vezetőre, természetesen várni kellett.

Nehéz elfelejteni, amikor a sajtófőnök arra kért minket, hogy a pártelnök urat ne a tanácsteremben kifeszített SZDSZ-es ponyva elé állítsuk, mert az ott olvasható szlogent már nem akarják használni, új időszámítást kezdenek ugyanis. Az időszámításból azóta, jól tudjuk, inkább végelszámolás lett.

Visszanézve most még inkább tanulságos látni, ahogyan Retkes Attila SZDSZ-elnök milyen magabiztosan és határozottan beszél a liberálisok politikai jövőjéről és szinte majdnem megsértődik azon, amikor gonoszul arra kérjük: sorolja fel névszerint az SZDSZ megmaradt támogatóit.