Felmentette tegnap a Fővárosi Bíróság első fokon azt a két rendőrt, akit E. Zsanett pótmagánvádlóként azzal gyanúsított, hogy 2007 májusában megerőszakolta, három társuk pedig ezt végignézte. A lánynak kell állnia a csaknem egymillió forintos perköltséget, és ha az ügy jogerősen lezárul, folytatódik az ellene hamis vád miatt elrendelt nyomozás is.

Budapest, 2010. március 8. A vádlottak (b) és E. Zsanett (j) hallgatja az ítélet indoklását. Felmentette az öt megvádolt rendőrt a Zsanett-ügyben első fokon a Fővárosi Bíróság. Az erőszakos nemi közösüléssel és más súlyos bűncselekményekkel megvádolt rendőrök bűncselekmény hiányában kérték felmentésüket az utolsó szó jogán előadott nyilatkozataikban. A rendőrök ellen az ügy állítólagos sértettje, E. Zsanett indított pótmagánvádas büntetőeljárást, mert állítása szerint 2007. május 4-én hajnalban Budapesten, a Múzeum körútnál feltartóztatták, majd ketten közülük egy elhagyatott helyen megerőszakolták, ezt három társuk végignézte, ezután pedig elvettek tőle 20 ezer forintot. Az esetet korábban a nyomozó ügyészek is vizsgálták, ám részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában megszüntették a nyomozást. MTI Fotó: Kovács Tamás

E. Zsanett pótmagánvádat képviselő ügyvédje fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen. Az első- és a másodrendű vádlott három nap gondolkodási időt kért a fellebbezés eldöntésére, a további három rendőr tudomásul vette az elsőfokú ítéletet. A büntetőper másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

A tárgyaláson az erőszakos közösüléssel és más bűncselekményekkel - például kényszerítéssel és zsarolással - gyanúsított mind az öt rendőr ártatlannak vallotta magát. Azzal érveltek, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok - például a lány által küldött SMS-ek, illetve időpontok - alapján az erőszak nem történhetett meg. Egyébként erre az álláspontra helyezkedett a tanácsvezető bíró is, mert az ítélet szóbeli indoklásában kijelentette: nemi erőszak nem történt, ezért az első- és másodrendű vádlottak bűncselekmény, a többieket bizonyíték hiányában mentette fel.

E. Zsanett még 2007 májusában tett feljelentést, mert öt rendőr - az azóta megszűnt Rendőrségi Biztonsági Szolgálat (Rebisz) beosztottjai - a Kálvin tér közelében éjszaka igazoltatta. A lány biztonsági öve nem volt bekötve, s az iratait sem tartotta magánál, ezért megfenyegették, hogy elveszik a jogosítványát, ha nem ad kenőpénzt. Erre azonban nem volt hajlandó, ezért a feljelentés szerint közölték vele: vérvizsgálatra viszik, hogy kiderüljön, nem fogyasztott-e valamilyen tudatmódosító szert.

Ám csak egy közeli sötét mellékutcáig jutottak, ahol a lányt két járőr állítólag megerőszakolta. A rendőrök ezután Zsanettet a XIII. kerületi lakására kísérték, ahol húszezer forintot elvettek tőle. Ezután megfenyegették, hogy a történtekről hallgasson, majd távoztak.

Az ügy akkor hatalmas botrányt kavart, bár elsőként az vetődött fel, hogy álrendőrökről lehet szó. Néhány nap után azonban kiderült, hogy valódi egyenruhásokról van szó, akik ellen eljárás is indult, bár bűnösségüket tagadták. Ez az ügy a 2006-os őszi zavargások során elkövetett rendőri túlkapások miatt talán az utolsó csepp lehetett a pohárban, és menesztették az országos, valamint a budapesti főkapitányt, a biztonsági szolgálat parancsnokát, s lemondott az igazságügyi és rendészeti miniszter is.

Az eljárást azonban végül megszüntették: a rendőröket felmentették, E. Zsanett ellen pedig hamis vád miatt nyomozást rendeltek el. A lány azonban mindvégig kitartott amellett, hogy 2007. május 4-én megerőszakolták, a védője pedig azzal érvelt, hogy a nyomozás során hibák sorát követték el, ezért pótmagánvádlóként a büntetőeljárás folytatását kezdeményezték.

Tény, hogy a feljelentés után több napos késéssel állapították csak meg, hogy az adott helyen és időben kik teljesítettek szolgálatot. A térfigyelő kamerák felvételeit sem foglalták le azonnal, és a nyomozás során figyelmen kívül hagyták azt a szakértői véleményt, amely szerint ezeket a felvételeket manipulálhatták. Amikor pedig a lány feljelentést tett a XIII. kerületi rendőrkapitányságon, nem intézkedtek Zsanett orvos szakértői vizsgálatáról, hanem a saját - a büntetőeljárásban nyilván kevésbé járatos - orvosához irányították. Az általa készített látlelet viszont később alkalmatlannak bizonyult arra, hogy érdemi bizonyítékként szolgáljon, mert a sérülésekről adott leírás alapján a szakértők ellentétesen nyilatkoztak arról, történhetett-e erőszak.

DNS-szakértőt is késve rendeltek ki, aki azonban sem a lány, sem a járőrök ruházatán, sem a rendőrautóban nem talált már az ügy tisztázására alkalmas anyagmaradványokat. Az eltelt idő miatt ennek persze az is lehetett a magyarázata, hogy a ruhákat kitisztították, az autót pedig kitakarították.

Zsanett védője ugyanakkor több véleményt is beszerzett, amellyel azt akarta bizonyítani, hogy a kirendelt szakértő nem a leginkább megfelelő vizsgálati módszerekkel dolgozott, ám a bizonyítási indítványait rendre elvetették.

A pszichológus szakértők is egymásnak ellentmondó álláspontra helyezkedtek. Az egyik szakvélemény szerint a lány elmondása nem tekinthető abszolút élményszerűnek, egy másik - aki később az eljárásmódra hivatkozva visszaadta szakértői jogosítványát - azonban állította, a sértettet kétséget kizáró módon szexuális erőszak érte. Egy harmadik társuk óvatosabban fogalmazott, de szerinte is valós eseményekről beszélt Zsanett, aki „nem konfabulál, nem fabulál és nem szimulál”.

Egyébként a lány szavahihetősége a pótmagánvádas eljárásban többször felmerült, és a rendőrök jogi képviselői igyekeztek azt kétségbe vonni.

Az ügyben a TASZ korábban független szakértői bizottság létrehozását kezdeményezte, amely ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás menetében voltak vitatható pontok. A testület tagjai - a Helsinki Bizottság és a TASZ egy-egy ügyvédje, négy jogi kar egy-egy oktatója, valamint a Rendőrtiszti Főiskola egy tanára - kérdésesnek tartották, hogy az eljárás összességében tisztességesnek és pártatlannak minősíthető, és úgy vélték: az ügy elhúzódása és a kellő körültekintés hiánya lehetetlenné tette a bizonyítékok maradéktalan összegyűjtését.

Ehhez képest másfél év és tucatnyi tárgyalás után az elsőfokú bíróság mégis bűncselekmény hiányában mentette fel a rendőröket a szexuális bűncselekmény és a személyi szabadság megsértésének vádja alól, ugyanakkor bizonyítottság hiányában a zsarolás, illetve a vesztegetés vádja alól.

"E. Zsanett nem mindenben mondott igazat, de a vádlottak sem mondtak el mindent" - fogalmazott szóbeli indokolásában a bíró. Az ítélet részletesen kitért a bizonyítékok értékelésére, a lány és a megvádolt rendőrök, kollégáik, illetve a lány ismerőseinek vallomásaira és a számos szakértő véleményére is.

A bíró kiemelte, hogy a történetben mindenképpen "van egy lyuk": sem a lány, sem a rendőrök vallomásai alapján nem tisztázható, miért tartott 25 percig az igazoltatás, s mi történt ez alatt.

A bizonyítás során szinte másodpercnyi pontossággal egybevették a helyszín közelében működő térfigyelő kamerák felvételeit és mobiltelefonok cellainformációit, és ez alapján rekonstruálták az érintettek mozgását.

A Fővárosi Bíróság szerint az kizárt, hogy a lány által előadottak szerint megtörtént volna az erőszak, ugyanis a rendőröknek a térfigyelők és a mobilok alapján mindössze 6-7 percük volt a lány Múzeum körútról történő elszállítására, megerőszakolására, majd XIII. kerületi otthonába kísérésére.

Azzal kapcsolatban azonban sem pro sem kontra nincsenek cáfolhatatlan adatok, hogy mi hangzott el - esetleg zsaroló vagy vesztegető szándékkal -, például akkor, amikor rendőrautóban vitték haza Zsanettet, illetve, hogy átadásra került-e a 20 ezer forint.

Zsanett két sms-t is küldött ismerőseinek a csaknem fél óráig tartó igazoltatás közben, amelyek szerint "k... nagy baj van". De hogy ezzel mire célzott, azt az eljárás során nem lehetett kétséget kizáróan kideríteni.

A bíró ugyanakkor kitért arra is, hogy sem a lány, sem a rendőrök előadása nem ad ésszerű magyarázatot arra, miért tartott 25 percig az igazoltatás, amelynek egyébként a rendőri dokumentációkban nem maradt nyoma. Ha rendben voltak a lány papírjai, ha nem, ez az idő a bíró szerint túl hosszú egy rendőri igazolgatásra, közúti, járművezetői ellenőrzésre.

A bíró kiemelte, hogy a hemogenetikus szakértők nem találtak releváns, terhelő bizonyítékként értékelhető DNS-maradványokat az elkövetők, illetve a sértett ruházatán. Ez ugyan nem zárja ki teljesen, hogy erőszakos cselekmény történt, de legalább is nem valószínűsíti.

A pótmagánvádas eljárás végkimenetele befolyásolhatja egyrészt a hamis vád miatt indított másik - jelenleg felfüggesztett - büntetőeljárást, amelynek E. Zsanett gyanúsítottja lehet, másrészt a megvádolt rendőrök által a későbbiekben esetlegesen megindított polgári peres kártérítési eljárásokat.

Amiben biztosan bűnösök

A Zsanett-ügyben érintett rendőröket a katonai bíróság tavaly januárban jogerősen elmarasztalta hivatali visszaélés miatt, mert jogtalan előnyt biztosítottak a jogosítvány nélkül vezető lánynak azzal, hogy nem jelentették fel, hanem hazakísérték a lakására. Azt is a terhükre rótták, hogy engedély nélkül hagyták el felállítási helyüket. Mindezért valamennyien pénzbüntetést kaptak.