Craig Smith, a Hawaii Egyetem kutatója stabil királyrák-populáció felfedezéséről számol be a Proceedings B folyóiratban. Ezek szerint a rákok átküzdötték magukat már az első hűvösebb vízrétegen. Smith és társai egy távirányítású robottal mérték fel az Antarktiszi-félszigettől nyugatra fekvő úgynevezett Palmer-medencét, a kontinentális talapzat egyik mélyedését, amelynek legmélyebben fekvő pontja 1440 méterrel a tengerszint alatt található.

Antarktiszi táj

A királyrákok egyikének genetikai elemzéséből kiderült, hogy a szóban forgó faj a Neolithodes yaldwini, amelyet eddig csak a Ross-tenger mélyéről dokumentáltak. A kutatók számításai szerint a mélyedés egy négyzetkilométerén mintegy 10 600 egyed él - ez nagyobb sűrűség, mint a kereskedelmileg hasznosított vörös királyráké Alaszka partjai előtt. Az egész medence becsült populációja ezek alapján több mint másfélmillió állat.

A mintegy félkilós rákok markáns nyomokat hagynak a puha aljzaton, már-már felszántják azt, ezen felül pedig a helyi állatvilágot is tetemes mértékben megváltoztatják - az itteni fajszám jóval csekélyebb volt, mint a rákoktól eddig megkímélt talapzatrészeken. A királyrákok mellett már szinte csak szivacsok és tengerirózsák maradtak fenn, a rákok csemegéi, a tengeri csillagok és tengeri sünök eltűntek, férgek alig-alig akadnak.

Az állomány nagysága arra enged következtetni a kutatók szerint, hogy a rákok már egy ideje átjutottak a medence körüli hűvösebb vízrétegen, valószínűleg az elmúlt ötven éven belül. Az Antarktisz körüli víztömegek további felmelegedésével az utolsó akadályok is átjárhatóvá válhatnak.

A most felfedezett populáció tehát csak az előszele egy súlyos következményekkel járó, közelgő rákinváziónak - vélik a kutatók. Más területeken is fennáll ugyanez a veszély. Norvégia előtt például a hatalmas vörös királyrák (Paralithodes camtschaticus) terjeszkedik.