Veprik Róbert, a vadaspark igazgatója az MTI-nek csütörtökön elmondta, az apró jövevény szülei tenyésztési program keretében  kerültek Szegedre, a hím csaknem egyidős az állatkerttel. Mivel jól érzik magukat tágas kifutójukban, rendszeresen szaporodnak, furcsaság azonban, hogy a 160-170 napos vemhességet követően megszülető utódaik szinte kivétel nélkül hímek.

Az apró sátánmajom március 26-án született, nemét még nem tudni. Kezdetben minden idejét anyjával töltötte, más majomfajoktól eltérően azonban nem a nőstény hátán, hanem inkább a hasán vagy combjának belső oldalán kapaszkodott. Az idő elteltével azonban egyre gyakrabban vigyáz rá apja és nővére is.

A fehérarcú sátánmajom a dél-amerikai esőerdők alsóbb  lombkoronaszintjeinek lakója, főleg gyümölcsökkel, diókkal és  magokkal, kisebb részben rovarokkal táplálkozik. Tömegük 1,5-2  kilogramm, dús szőrrel borított farkuk hosszabb, mint a testük. Masszív metsző- és szemfogaik vannak, melyekkel a gyümölcsök kemény héját törik föl. Különlegességük, hogy a hím és a nőstény között olyan nagy a megjelenésbeli különbség, mintha más-más faj volnának. A nőstények szőre sötétszürkés árnyalatú, a kifejlett hímek viszont feketék, csak pofájukat borítja maszkszerű fehér szőrzet, amelyről a nevüket is kapták.

Nappal aktívak, 2-5 fős csoportokban élnek, de időnként nagyobb csapatok is kialakulnak. A hím és a nőstény "duettet énekel", ami a közöttük lévő kapcsolat és a területhatárok fenntartására szolgál. Hangjuk madárcsicsergésre emlékeztet.

Fehérarcú sátánmajom (Pithecia pithecia) ül kifutójában a Szegedi Vadaspark trópusi házában. 2009. március 26-án a majomcsapat egyik nõsténye újszülöttnek adott életet. A fehérarcú sátánmajom a dél-amerikai esõerdõk alsóbb lombkoronaszintjeinek lakój