A tollak hangja még az apró madarak halk énekét is túlharsoghatja.

Számos észak-amerikai kolibri hímje lejt akrobatikus násztáncot szíve hölgye előtt, zuhanórepüléseik során pedig rendkívüli sebességeket is elérnek. Egyes fajok röppályájuk alsó fordulópontja előtt rövid időre széttárják farktollaikat. Az így keletkező legyezőn átpréselődő levegő hangos zajt kelt, miközben a hím elsuhan a tojó előtt. Christopher Clark, az amerikai Yale Egyetem kutatója e hangok keletkezését vizsgálta meg oly módon, hogy 14 különböző faj 31 farktollát tette ki szélcsatornában a zuhanórepüléskor jellemzően fellépő szélsebességeknek.

A fajok közt, de még elhelyezkedésük szerint is eltérő felépítésű tollak különbözőképp reagáltak a szélre, és különböző hangokat is adtak ki. Az egyes tollak alakja és rugalmassága éppúgy meghatározza a keletkező hangot, mint összjátékuk. Egy madár így különböző hangok akkordját szólaltatja meg, amely az adott fajra jellemző. A tollak még egymást is rezegtetik, így a hangok akár 12 decibelre is felerősödhetnek.

A hímek zenélő farktollai valószínűleg a tojók párválasztása révén alakultak ki az evolúció során - vonta le a következtetést Clark a Science című folyóiratban a Die Welt internetes kiadásának (www.welt.de) ismertetése szerint.

A madarak merev tollai sok esetben keltenek jellemző hangokat repülés közben: ez akár egy további kommunikációs csatornát is jelenthet, amely mindeddig észrevétlen maradt.