A veteránbringás korábban két alkalommal nyert világbajnokságot velocipédjével. A Németországban rendezendő versenyen azonban nem a megszokott óriáskerekűvel vág neki a 160 kilométeres távnak, hanem egy a gyerekek futóbiciklijére emlékeztető furcsa járművel.

Karl Drais bárót ismerősei körberöhögték, mikor 1817-ben bemutatta a kétkerekű, kéztámasztékos, nyereggel ellátott találmányát, a mai kerékpár ősét. A fából készült „futógép" a drezina nevet kapta. Drais báró kétkerekűje sokszor volt gúny tárgya, de találmánya robbanásszerű fejlődését nem lehetett megállítani.

Kétszáz évvel ezelőtt még nem nagyon gyártottak fémből közlekedési eszközöket, így a drezina is fából készült. A kerekeken vas abroncs található és az illesztéseknél is fém csavarokat használt a gyártó Hídvégi János, a Közlekedési Múzeum munkatársa.

„Muzeológus barátom ezt a járgányt nekem készítette, hogy ezzel eddzek és készüljek fel a jövő évi világbajnokságra" – mondja Sándor.

A vas abroncsok miatt elég hangos a cucc és a köves utakat sem nagyon szereti. Nagy tempót nem lehet vele elérni, mert nehéz kormányozni. Lejtőn lefelé nem szabad vele gyorsan menni, mert nem lehet megállítani.

Halápi Sándor néhány nappal ezelőtt próbálta ki a drezinát egy kerékpárúton. "Amikor velocipédre ültem, nem gondoltam, hogy van annál furcsább kerékpár. Ezzel nagyon nehéz menni, meg kell tanulni. Nagyon érzékeny a kövekre, az önsúlya is nagy, több mint huszonöt kiló, amit meg kell tartani. Amikor belendül, akkor nehéz kormányozni és az egyensúlyt is nehéz tartani, könnyen eldőlhet. Abba még belegondolni is rossz, hogy lehet ezzel 160 kilométert menni. Sok kilométert kell taposni, mert egészen más izmokat mozgat meg, mint amikor kerékpáron, vagy velocipéden ülök" - mondja a versenyző