A dr. Cyril Grueter által vezetett nemzetközi kutatócsoport arra kereste a választ, hogy vajon miért hagyják a férfiak a megnőni az arcszőrzetüket. A választ 156 főemlősfaj vizsgálatán keresztül találták meg.

Eredményeik szerint egy faj hím egyedei annál valószínűbben növesztenek látványos díszeket, minél nagyobb a verseny a szaporodásért. Ilyen díszek például a nagyorrú majom megnyúlt orra, az orangutánok pofalemezei, a páviánok fehér és ezüstös pelerinje, az arany piszeorrú majmok felső ajka fölötti szemölcs – a férfi esetében pedig a szakáll.

Mivel az arcszőrzet sok szempontból egyedi, megnövesztése segíti a férfiakat abban, hogy kitűnjenek a csoportból és felkeltsék a nők figyelmét.

A kutatók úgy találták, hogy a dominancia jelvényei azoknál a fajoknál fordulnak elő a legnagyobb változatosságban, amelyek kiterjedt, szociálisan erősen rétegelt közösségben élnek, ahol a szociális és fizikai konfliktusok gyakoriak, az egyéni elismerés pedig korlátozott.

Ezekben a közösségekben a hímeknek nincs elég ideje és lehetősége bizonyítani a nőstények számára rátermettségüket, mert nagy a verseny a szaporodásért, sok az idegen, ezért van szükségük olyan díszekre, melyek már messziről is azt üzenik: én vagyok itt a legerősebb és legagresszívebb, velem megéri párzani.

Ezzel szemben a kisebb csoportban élő fajoknál, ahol mindenki jól ismer mindenkit és holmi mutatós szőrzet vagy vöröslő testfelület nem ejti át a nőstényeket, a hímek nem is viszik túlzásba a magamutogatást.

"Az ember esetében ezeknek a jeleknek fenotípusos kiterjesztése a test díszítése, az ékszerviselés és a presztízs tárgyak birtoklása" - mondja dr. Cyril Grueter.

Az Evolution and Human Behavior című tudományos szaklapban megjelentetett cikkükben a szerzők azt állítják, hogy a bajusz és szakállviselés népszerűsége például azért nőhetett meg a brit férfiak körében 1842 és 1971 között, mert túl sokan voltak a „piacon" és az evolúció által ösztönözve így akartak még vonzóbbnak tűnni a nők szemében, az előnyös házasság reményében.