Az már a 20. század közepétől ismert volt a helyiek előtt, hogy évszázadokkal korábban temető működött valahol a környéken. Most az is kiderült, hogy a sírok a főiskolával 1511-ig szemközt működő, Keresztelő Szent János Kórházban elhunytakat rejtik.

Fotó: flickr.com

A sírokat megvizsgálva a régészek azt is megállapították, hogy a halottak döntő többségét koporsó, illetve sok esetben halotti lepel nélkül ásták el. Papok feltehetően részt sem vettek a szertartásokon.

A középkori temetőknél meglehetősen szokatlan módon nőkhöz tartozó csontokat elenyésző számban, míg gyermekcsontokat pedig egyáltalán nem találtak, ékszereket vagy más értékesebb tárgyakat is csak elvétve. Ennek okára a korház által 1250-ben kiadott rendelet világít rá, mely szerint az intézményt „szegény tudósok és más szerencsétlenek" számára tartották fent, idézte a Cambridge-i Egyetem honlapja Craig Cessford archeológust, aki szerint különösen tilalmas volt például terhes nőket gondozásba venni.

Az archeológus csapata talált a helyszínen ösvényeket, kutat és a földben más vidékekről származó virágmagot is, ami alátámasztja, hogy már a 13-15. század között is a maihoz hasonlóan emlékeztek az emberek az elhunyt szeretteikre. Ezzel szemben Cessfordék szerint azokat a helyi hiedelmeket semmi nem támasztja alá, hogy a fekete halál, azaz egy pestisjárvány áldozatai nyugodnának a földben.