Erőss Zsolt és Kiss Péter már nincs életben
"Most is vannak fenn serpák kutatni és a koreait is menteni. Ha a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken sem, akkor ott vége! 23-a van, ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne.
Ebbe bele kell törődni. Ugyanott folyik még egy közös mentés, a koreai csapat 2 serpája és egy mászója van komoly bajban. Zsoltékat meg kellene találják, ha élnek, de nyomuk sincs! Közös az érdek, de nem találják. A koreaiak a négyes egyik sátrában vannak! Onnan kell őket lementeni! Ők még élnek! Még!
Holnap reggel el kell hagyjuk az alaptábort, itt a monszun a sarkunkban. 5-6 nap múlva érünk Kathmanduba" - írta Kollár Lajos a Himalája Expedíció blogján.
Erőss Zsolt és Kiss Péter a Kancsendzöngáról ereszkedés közben, 8000 méter körüli magasságban tűnt el kedden. Erőss délután 3-kor jelentkezett utoljára a rádióján, Kissről viszont már reggel óta nem lehetett tudni semmit, egy Erőssnek tulajdonított rádióüzenet szerint a fiatal hegymászó lezuhanhatott.
A két hegymászó május 20-án este hat óra felé érte el a Kancsendzönga csúcsát, akkor már 24 órája voltak talpon, és a csúcstámadást is majdnem 300 méterrel alacsonyabbról kezdték, mint kellett volna. Mindketten elcsigázottak voltak, az alaptáborban várakozó társaik serpákat küldtek értük, hogy biztonságosan lejuthassanak. A csúcstámadás előtt a hegymászók minden felesleges súlytól megszabadulnak, Erőss és Kiss sem vitt magával sátrat vagy hálózsákot, így már az első éjszakát is bivakolva kellett kihúzniuk. A kimerültségtől többször is elszakadtak egymástól, el-elaludtak, végül kedd délután megszakadt velük minden kapcsolat.
A Kancsendzöngán egy sor drámai esemény is történt: egy hatalmas lavina elvitte a kettes tábort, egy koreai és egy bangladesi hegymászó leereszkedés közben életét vesztette, két serpa megsérült, és a lavina miatt pedig sokan a szabadban kényszerültek tölteni az éjszakát.
Az Erőssékért küldött serpák sem a testeket, sem a nyomaikat nem találtak a 7600 méteres magassában lévő IV. tábornál, és a közvetlen fölötte lévő részeken, a két férfinek valahol feljebb, még 8000 méteren veszhetett nyoma. A kimerültségtől elaludtak és megfagytak, vagy lezuhantak a tábor előtti meredek szakaszon.
A két magyar hegymászó nevét valószínűleg az alaptáborban belevésik egy kőbe, így szokás azokkal, akik soha nem tértek vissza a hegyről.
Ugyan ki menne fel?
A hegymászással foglalkozó spanyol nyelvű Desnivelnek nyilatkozott az Erőssékkel egy időben expedíciózó Carlos Soria. "Nincs most semmiféle mentőexpedíció, mert hát ki menne fel? Nem akartak pénzt költeni a serpákra, most meg néhány teljesen kimerültnek közülük ajánlottak pénzt" – idézte Soriát a 444.hu.
"Nincs mit tenni, és sok felszerelésünk elveszett a lavinával, ami elvitte a kettes tábort. És egyébként is kemény egy olyan helyen lenni, ahol meghalt öt ember, és aki le is tud jönni a helyről, teljesen szét van esve lelkileg. A mi orvosunktól vár mindenki segítséget, még olyan is volt, hogy egy másik expedíció orvosa is az ő tanácsát kérte. Mi vagyunk itt az expedíció, akire mindenki támaszkodik, volt, hogy hajnali háromkor hívtak minket. Én mindig azt mondtam, hogy azt is végig kell gondolni, hogy jössz majd le, és nem úgy, hogy a fél világot riasztod. Nem tud segíteni sem a helikopter, sem a serpák. 4000-ről le lehet valakit hozni, 8300-ról nem" – mondta a portálnak a spanyol hegymászó, aki a csúcs előtt fordult vissza korábban, mert nem érezte elég biztonságosnak a visszatérést.
Még mindig sok a kérdés
"Senki nem azért megy a hegyek közé, hogy meghaljon, mindannyian tudjuk: az a feladat, hogy felmenjünk és le is jöjjünk" - ezt már Klein Dávid hegymászó mondta el az MTI-nek, aki több mint tíz éve ismerkedett meg Erőss Zsolttal.
Klein szerint a hegymászókat a siker hajtja, azonban alaposan mérlegelniük kell, mikor mit tesznek azért, hogy maximalizálják a siker esélyét úgy, hogy közben a lehető legalacsonyabb legyen egy esetleges tragédia lehetősége. "Jó esetben az ember jól méri föl a hegyen kialakuló állapotokat és saját aktuális erőnlétét. Rossz esetben előfordulhat, hogy hibázik" - fogalmazott és kiemelte azt is: a két magyar mászó tudhatja csak, hogy miért vállalták el a hosszúnak számító, több mint 24 órás csúcsmászást.
A 8000 méter körüli - a közbeszédben halálzónaként emlegetett - magasságban drámai változások érik az emberi szervezetet. Leginkább egy erős részegséghez hasonlít az az állapot, amelybe a hegymászók 8000 méter körül kerülnek. "A gondolkodásunk esetlenebbé válik, természetesen ez hat az ítélőképességre is. A mozgásunk lassul, bizonytalanabbá lesz, a látóterünk beszűkül, a légzés nehézzé válik, a legeslegfelső, 8500 méter feletti zónában már csak 1-2 lépést teszünk meg percenként. Ilyen magasságban "tényleg annyira nehéz létezni, annyira emberidegen ez a környezet, hogy rendkívüli odafigyelést igényel a túlélés. Szinte az szorul magyarázatra, hogy mitől élünk túl ebben a magasságban, és nem az, hogy mitől halunk meg esetleg" - érzékeltette a helyzetet Klein Dávid.
Klein szerint nem azért nehéz megmászni a 8000 méternél magasabb hegyeket, így a Kancsendzöngát, mert hegymászó-technikailag annyira bonyolult lenne, hanem azért, mert a viszonylag egyszerű hegymászófeladatokat nagyon hosszú ideig és nagyon nagy magasságban kell végrehajtani. Az Alpokban például sokszor másznak technikailag sokszorosan bonyolultabb helyeken, de ott nem kell számolni extrém magassággal és ennyire hosszú idővel.
A Kancsendzönga csúcsának meghódítása után a magyar hegymászóknak kétszer is kényszerbivakolniuk kellett, ami azt jelenti, hogy a hegymászók a szabad ég alatt, mínusz 30 fok körüli hidegben voltak kénytelenek éjszakázni, ilyen körülmények között pedig nemcsak az emberi szervezet, hanem az esetleges segítséget jelentő rádió akkumulátora is feladja a harcot.
Klein azt is elmondta, léteznek bonyolult berendezések, amelyek segíthetik a hegymászókat, a lavinarádióval például a hó alatt rekedt mászókat meg lehet találni, de nem szokták magukkal vinni, mert "nem ez a nehézség a dologban". Úgy vélte, GPS használatának sincs túl sok haszna, a hegymászók jellegzetes alakzatok - például sziklagerincek - mentén navigálnak, azt jól meg lehet mondani, hogy rajta van-e valaki egy egy, maximum két lépés széles részen vagy nincs.
Ennek kapcsán elmondta, hogy ha az ember hosszú csúcsmászásra készül, nem rossz ötlet egy főzőfejet és gázt magával vinnie, hogy havat tudjon magának olvasztani. Erőss Zsolték esetében azonban nem lehet tudni, hogy eleve tervezték-e a hosszú csúcsmászást vagy időközben változtattak a stratégián, és az is lehet, hogy főző is volt náluk.
Egyelőre nagyon sok a bizonytalanság, nem lehet tudni, pontosan mi történt. "Úgy gondolom, hogy ez lejátszott, befejezett történet, de nem ismerjük a végét, nem tudjuk, mi történt a tegnapi hírek óta" - fogalmazott Klein Dávid, hozzátéve: próbál mindenkit arra biztatni, hogy ismerje meg a tényeket ahelyett, hogy találgatásokból túlságosan messzemenő következtéseket vonna le. Hozzátette: még hosszú ideig fogják elemezni a történteket hangsúlyozottan azért, hogy tanuljanak belőle.
Serpákat küldenének Erőss Zsolték felkutatására a nepáliak
Egyelőre a nepáliak sem tudják, pontosan mi sodorta bajba a Kancsendzöngán eltűnt hegymászókat, a dél-ázsiai ország turisztikai minisztériumának munkatársa, Dipendra Paudel az AFP hírügynökségnek azt mondta, hogy egy tízfős serpacsapat megpróbálja beazonosítani a magasban a baleset helyszínét - írja a Hvg.hu.
Ha már ismerik a pontos helyszínt, helikoptereket és mentőegységeket indítanak útnak, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy a serpacsapat pontosan mikor vág neki a hegynek.
Erőss Zsolt felesége szerint akit eddig nem hoztak le, azt már nem is fogják
"Azok, akik a kettes tábor környékének átfésülését végezték, mostanában érhetnek le, de akit eddig nem sikerült lehozni, azt már nem is fogják, akkor tényleg vége" - mondta Sterczer Hilda.
Kitért arra, hogy csak Kollár Lajos expedícióvezető e-mailjeiből tud tájékozódni, vele telefonon utoljára szerdán tudott beszélni. Ő írt neki a mai kutatásról is.
Erőss Zsolt felesége, aki maga is hegymászó, azt mondta, pénteken mindenki elhagyja az alaptábort, vagyis aki holnap le akar jönni a hegyről, annak reggelre el kell érnie azt. "Ott már este van".
