Másfél hete emelt vádat az ügyészség a Francia Polinéziához tartozó Bora Bora szigetén tartózkodó S. I. Lee koreai származású francia állampolgár ellen személyi szabadság megsértése és más súlyos bűncselekmények miatt. Ezeket részben válófélben lévő felesége és ötéves kisfia sérelmére követte el a vád szerint.

Bora Bora szigete. Anya és fia évek óta itt „raboskodik” Bruno Barbier / AFP

S. I. Lee és Nyíri-Kovács Patrícia 2008-ban kötött házasságából azért lett válás és Magyarországon bűnügy, mert a férfi állítólag verte a feleségét, majd amikor az el akart tőle válni, Bora Bora szigetére csábította, hogy ott rendezzék a kapcsolatukat. Aztán elvette a felesége és a magyar-francia állampolgárságú közös kisfiuk útlevelét. Azóta anya és fia „Bora Bora rabjai”.

S. I. Lee mindezt tagadja, ártatlannak mondja magát. Ügyvédje, Jánó Christopher pedig a vádemelésről szóló hír megjelenése óta várja a vádiratot, hogy megtudja, mire is alapozza az ügyészség a súlyos vádakat. A bíróságon azonban rendre azt a választ kapta, hogy már postázták (a jog szerint a bíróságnak kell továbbküldenie a vádiratot a vádlottnak és védőjének).

Jánó Christopher egészen addig türelmesen várta a postást, amíg a védence fel nem hívta, hogy a felesége ottani ügyvédje benyújtotta a Bora Bora-i válóperes bíróságnak a budapesti ügyészség vádiratát, magyarul és francia fordításban egyaránt. Ez még a múlt héten történt, Jánó Christopher viszont máig sem kapta meg a papírt.

Az, hogy egy gyermekelhelyezési vitával súlyosbított válóperben az ellenérdekű fél ügyvédje nem hagy ki egy ilyen lehetőséget, és csatolja a per irataihoz a férj ellen 17 ezer kilométerre onnan keletkezett vádiratot, szinte magától értetődő. Ám az már kérdéseket vet fel, hogyan történhetett, hogy Bora Borára hamarabb jutott el a vádirat (és annak francia fordítása), mint a vádlott védőjének érdi irodájába.

Kérdésünkre a Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya azt válaszolta, hogy mivel a feleség jogi képviselője személyesen bement a bíróságra, és ott másolatot kért a vádiratról, helyben meg is kapta. Ezzel szemben a vádlottnak a bíróság az Igazságügyi Minisztérium és a francia hivatalos szervek útján tudja a francia nyelvű vádiratot kézbesíteni. A törvényszék szóvivője szerint minden törvényesen zajlott; ami történt, nem kérdőjelezi meg a bíróság elfogulatlanságát, pártatlanságát.

Más jogászok és volt bírók nem osztják ezt a véleményt. A legóvatosabbak is úgy fogalmaztak: „Nem volt szerencsés, és némileg aggályos, ami történt.” A vádirattal kapcsolatban minden döntés joga a bírót illeti meg. A bíróság úgynevezett büntetőirodája csak a bíró utasítására adhat ki másolatokat a vádiratról az arra jogosultaknak. Ez esetben azonban a bíró még csak nem is látta a vádiratot, amikor az iroda már kiadta a sértett jogi képviselőjének.

Pedig még az is megtörténhetne, hogy a bíró visszaküldi a vádiratot az ügyészségnek, mert nem találja törvényesnek a vádat, vagy mert súlyos hiányosságokra bukkan az átolvasásakor. Ez esetben a Bora Borán benyújtott papír nem számítana vádiratnak. Persze a helyi bíróság így is szabadon dönt arról, hogy a perben miként kezeli a magyar vádiratot: figyelembe veszi az abban foglaltakat, megvárja az ítéletet, vagy egyáltalán nem foglalkozik vele.