Helen Gurley Brown neve a legtöbbeknek a Cosmopolitan magazinnal kapcsolatban ugrik be. Pedig amellett, hogy 31 éven át volt a legendás női lap főszerkesztője, leginkább 1962-es Sex and the Single Girl (Az egyedülálló nő és a szex) című könyvével hívta fel magára a figyelmet.

New York, 2012. augusztus 14. 1996. január 24-én készített kép, amelyen Helen Gurley Brown, a Cosmopolitan című amerikai magazin főszerkesztője egy lappéldányt mutat, mielőtt a magazinkészítésben nyújtott teljesítményéért Henry Johnson Fisher-életműdíjjal tüntetik ki a New York-i Waldorf-Astoria Szállodában. Gurley Brown 2012. augusztus 13-án, 90 éves korában New Yorkban elhunyt. (MTI/AP/Mark Lennihan)

Az akkor 40 éves írónő elsőként beszélt leplezetlenül arról, hogy az egyedülláló nők is szabadon élvezhetik a szexet, és azt hangoztatta, egy erős, független nő is lehet nagyon sikeres. Ez maga volt a szexuális forradalom, a nők felszabadítása. Azt hirdette, a nőknek is jár a szex, a szerelem és a pénz. Helen elképesztő sikert aratott, és úgy gondolta, nem elég egy könyv, kéne egy újság, amelynek célközönsége a magabiztos, erős nő. Sokadik elutasítás után végül a Hearst kiadónak tetszett az ötlet, így az akkor már évtizedek óta működő Cosmopolitan élére került, melynek 31 évig volt a főszerkesztője. Ahogy 2004-ben, a Mediabistronak adott interjújában fogalmazott: a Cosmo a legszexibb nők magazinja, mely azt mondja, minden nő vállalja fel magát, ne alkudjon meg, és vigye véghez, amit szeretne.

Ebben az interjúban beszélt arról is, hogy annak idején, híres könyve születésekor senki sem beszélt a nők szexualitásáról. "Az volt az általános nézet, hogy a nő csak úgy végigéli, rendezi gondolatait, azon töpreng, mit fog csinálni holnap, miközben valakivel épp szexuális aktust folytat." Nos, ő változtatott ezen. Forradalmasította a képes magazint és bátorította a nőket világszerte, hogy bátran mondják ki, amit gondolnak.

New York polgármestere, Michael Bloomberg közleményben fejezte ki részvétét. "Egy úttörőt vesztettünk el, aki nem csak az egész médiaipart, hanem nemzetünk kultúráját is átformálta. Azon nők millióinak volt a példaképe, akiknek gondolatait, vágyait, álmait brilliánsan vetette papírra. Vérbeli New York-i volt: soha nem félt őszintén beszélni, és mindig remek tanácsokat adott. Kitolta a határokat, sőt, gyakran át is gázolt rajtuk, utat mutatva azon fiatal hölgyeknek, akik követték őt" - idézi sorait a Reuters hírügynökség.

Titkárnőből lett főszerkesztő 

Helen 1922 február 18-án született, Green Forestben, Arkansasban. Egy testvére volt, Mary, a család többször is költözött gyerekkora során. 1941-ben diplomázott a Woodbury Üzleti Főiskolán, majd titkárnőként helyezkedett el. A Foote, Cone & Belding nevű reklámügynökségnél felfedezték írói vénáját, és hamarosan szövegíró lett. (A Gurley Brown karrierje és a népszerű Mad Men című tévésorozat titkárnőből lett szövegírójának története közötti párhuzam nem véletlen. A filmkészítők számára a Cosmo-főszerkesztő története és könyve volt az egyik legfontosabb inspiráció Peggy Olson karakteréhez, aki az ötvenes-hatvanas évek fordulójának gyorsan változó világát kihasználva, nőként ér el sikereket.)

1959-ben ment hozzá David Brown-hoz, a Selyemgubó, a Miss Daisy sofőrje, és A nagy balhé című filmek produceréhez.

Helen idén harmincmillió dollárral (hozzávetőleg 6,7 milliárd forintnyi összeggel) támogatta a Columbia és a Stanford Egyetem médiaképzését, a pénzt az egyetemek a David és Helen Gurley Brown nevét viselő média innovációs intézetek létrehozására kapták, melyek célja az új médiával kapcsolatos legmodernebb fejlesztések, illetve prototípusok népszerűsítése, valamint "az újságírás és a technológia egyre fontosabb kapcsolatának hangsúlyozása".

Az amerikai nők legendás példaképétől pedig többen egyik csípős megjegyzésével búcsúznak: "A jó kislányok a mennybe mennek, a rossz kislányok bárhova."