Közel 1700-an töltötték ki az elmúlt hónapokban a  Majomkenyér.hu, a HáziPatika.com és a DietABC közös kérdőívét, amely képet  ad arról, hogy mit is gondol az átlag magyar az életmódváltásról, és arról, hogy mindebben mekkora szerepe lehet az étkezésnek. A nem reprezentatív kérdőív kitöltőinek zöme nő volt (86%), csak kisebb számban nyilvánítottak véleményt a férfiak (14%).

A válaszokból úgy tűnik, hogy az életmódváltáshoz szükséges irányokkal, lehetőségekkel tisztában vagyunk, csak a megvalósítás ütközik akadályokba. Azzal például a válaszadók nagy része tisztában van, hogy fogyókúra esetén csökkenteni kell a szénhidrátok (kenyér, tészta) és a cukrok (édességek, sütemények)fogyasztását és azt is tudják, az életmódváltás első lépéseként a hűtő és a kamra tartalmát kéne alaposan átvizsgálni.

83% nyilatkozott úgy, hogy a jobb minőség és a kisebb mennyiség együttesen hozza meg az életmódváltás sikerét - már ami az étkezést illeti természetesen. Úgy tűnik, elméletben azt is tudjuk, az életmódváltásnak milyen hosszan kell vagy érdemes kitartania: 58% mondja, hogy egy életre ki kellene tartania, mégis hónapokra korlátozódik a reformokkal kapcsolatos lelkesedés. Ennek egyik oka a reformélelmiszerek drágasága, a többség szerint leginkább financiális okoknak köszönhető, hogy az életmódváltás végül kudarcba fullad.

Másik két válaszvariáció is felbukkant azonban a vezető ellenérvek között, 20-20% szerint leginkább a friss alapanyagok beszerzése jelenti a nehézségeket, de az sem mellékes, hogy sokaknak hányoznak a megszokott finom falatok. 11% panaszkodott arra is, hogy a közeli hozzátartozói nem hajlandóak megenni az egészségesebb fogásokat.

Ha életmódváltás, akkor nem maradhat ki a mozgás, ám ennek mennyiségével kapcsolatban eltérőek voltak a vélemények: 49% szerint a heti 150 perc mérsékelt intenzitású testmozgással kell kombinálni az étkezési reformokat, 48% pedig a heti háromszor 30 perces séta mellett voksolt. Csupán 3% korteskedett a napi egyórás, kimerítő edzés mellett.

A kutatás szervezői kíváncsiak voltak persze arra, hogy a válaszadók próbálkoztak-e korábban az életmódváltással, és ha igen, sikerül-e azóta is ennek megfelelően élniük. Az elméleti felkészültség és a gyakorlati megvalósítás feszültsége itt ütközött ki igazán: 47% már maga mögött tud néhány életmódváltó kísérletet (ezek valószínűsíthetően nem szóltak hosszú távra), és mindössze 35% az, aki a reformokat azóta is a mindennapok részeként kezeli.