Megdöbbentő különbségeket tapasztalt az SOS Gyermekfalvak az állami gondoskodásban és a családban felnövekvő gyerekek jövőképe kapcsán. Az alapítvány 239 11–18 év közötti gyereket kérdezett meg országszerte arról, hogy felnőttkorukban mik szeretnének lenni. A gyerekek közel fele családban (49%), másik fele (51%) gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedett Békés, Bács-Kiskun és Vas megyében.

A gyereknap alkalmából készített felmérés alapján már a gyerekek vágyaira is kihat, hogy saját családjukban nőnek-e fel. A gyermekvédelmi gondoskodásban, nevelőszülőknél felnövekvő gyerekek 9, míg a családban élők 36 százaléka választana magának magasabb kvalifikációt igénylő szellemi munkát. A megkérdezett gyerekek által választott szellemi munkák típusa is eltér a két csoport között. A szülőkkel élők általában magasabb presztízsű és magasabb jövedelmi szintet ígérő munkákat választanának, legnépszerűbb sorrendben a mérnök, orvos, cégvezető, óvónő, ügyvéd, programozó, könyvelő. A gyermekvédelemben élők ezzel szemben alacsonyabb jövedelemmel járó, nem slágerszakmákban képzelik el a jövőjüket, mint a szociális munkás, tanár és óvónő.

A legnépszerűbb szakmák a gyermekvédelemben felnövekvőknél a pincér és a szakács, amelyeket a megkérdezett gyerekek 10 és 9 százaléka választana. Ezzel szemben ezeket a foglalkozásokat a családban élő gyerekek 5-5 százaléka preferálja. A sporttal kapcsolatos foglalkozások mindkét csoportnál népszerűek, a gyermekvédelemben élők 6, a családban nevelkedők 8 százaléka lenne sportoló felnőtt korában. A vendéglátóipari szakmákon kívül a gyermekvédelemben élők közül a legtöbben kertészek (6%), bolti eladók (5%) vagy fodrászok (5%) lennének. A családban élő gyerekeknek ezzel szemben alig 1 százaléka választaná ezeket a foglalkozásokat felnőttként, ők inkább mérnökként (7%), vagy orvosként (6%) helyezkednének el.

„A gyermekvédelemben élő gyerekek kevésbé mernek nagyot álmodni, legtöbbjük el sem tudja képzelni, hogy lehet belőlük valaki. Még ha képességeik meg is vannak hozzá, nem mernek elindulni azon az úton, nem hiszik el, hogy sokkal többre vihetik, mint a szüleik. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a szülők elvesztése – akár csak átmenetileg is – komoly önértékelési zavarokhoz vezet. Másrészt a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek legnagyobb része szegénységben élő, aluliskolázott családokból érkezik. Mindez negatívan hat motivációjukra és pályaképükre. A pozitív jövőképhez biztonságérzet, önfeledt gyermekkor és megfelelő felnőtt minták szükségesek” – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai igazgatója.

Az összes megkérdezett gyerek közül csak a családban élők említettek olyan szakmákat, amelyekhez társadalmilag ismertség, hírnév kapcsolódik. Ilyen volt például a színész, énekes, úszóbajnok, de volt, akinek vezetői ambíciói vannak és „uralkodó” szeretne lenni.

A gyerekek vágyai tükrözik a KSH továbbtanulási adatait is, miszerint a gyermekvédelemben élők kétharmadánál szakma megszerzése a cél, ezzel szemben a családban élők kétharmada érettségit adó intézménybe megy tovább. 2011-ben a KSH adatai szerint az utógondozói ellátásból kikerülők 3,2%-a rendelkezett csak felsőfokú végzettséggel, ami alacsonyabb, mint amennyien az SOS felmérése alapján azt 11–18 éves korukban még tervezik.

„A különbség a két csoport között nemcsak a továbbtanulás, de a felmérés alapján már a vágyak szintjén is markánsan eltér. Az olló valójában sokkal hamarabb szétnyílik, mint azt az iskolázottsági adatok mutatják. A gyerekek többsége elhanyagolás, bántalmazás, a szülők szenvedélybetegsége vagy családon belüli erőszak miatt került be a gyermekvédelembe. Ezeknek a traumáknak a feldolgozása rengeteg idő és munka, évekbe telhet visszaadni a gyerekek önbecsülését, hogy pozitív jövőképük legyen. De ez a feladatunk. Azon dolgozunk, hogy a hozzánk került gyerekek visszaszerezzék biztonságérzetüket, és merjenek nagyot álmodni. Célunk az, hogy a nálunk nevelkedő fiatalok megállják a helyüket a munkaerőpiacon, képességeiknek megfelelő munkát találjanak” – tette hozzá a szakmai igazgató.