A kisfiú szüleit a törvényszék egy-egy év, egy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, a harmadik vádlott, egyikük édesanyjának élettársa szintén egy év, de két esztendőre felfüggesztett szabadságvesztést kapott.

A család tagjai több rokonukkal mentek fürödni a Tiszára a baleset napján. Az általuk felkeresett partszakaszon nem volt fürdésre kijelölt hely, ezért a folyóban karókkal kijelöltek egy harminc-negyven méter széles területet, ahol megítélésük szerint biztonságosan lehetett tartózkodni.

Az első- és másodrendű vádlott megengedte gyermekének, hogy bemenjen a Tiszába, bár tudták, vízbiztosan nem tud úszni. Nem volt rajta mentőmellény és más olyan eszköz sem, amely segítette volna, hogy fennmaradjon a folyó felszínén.

A harmadrendű vádlott kezdett el játszani a gyerekkel, a vízből kiemelve dobálta a folyásiránnyal szemben, majd elkapta, amikor feléje sodródott. Annak ellenére tette ezt, hogy tudta, a kisfiú nem tud úszni, és azt is figyelmen kívül hagyta, hogy erős a folyó sodrása.

A sovány testalkatú gyereket el is sodorta a víz a mélyebb tiszai részbe. Nagymamája ment utána, akit a harmadrendű vádlott a partközelbe mentett ki. A sodródó gyermek után beszaladt a vízbe a másodrendű vádlott is, őt a társa húzta partra. A nagymama azonban újra bement a Tiszába az unokájáért, de mindkettőjüket elsodorta a folyó.

A vádlottak segítségért szaladtak a közeli komphoz, de az ott tartózkodók sem tudtak már segíteni. A kisfiút a folyó másik partjánál lévők emelték ki a vízből, de az életét már nem lehetett megmenteni. A nagymama holttestét öt órával később búvárok találták meg a Tiszában.