Egy kis virágnyelvtan
A virágnyelvnek ott van és volt nagy jelentősége, ahol a nők és a férfiak érintkezését szigorúan szabályozzák, nem csoda hát, hogy társadalmunkban egyre inkább kihal a virágok titkos nyelvének ismerete, és manapság inkább esztétikai és gazdaságossági alapon választunk virágot egy-egy alkalomra.
Utóbbi megállapítást megerősíti Katalin (54), egy kis budapesti virágbolt tulajdonosa is, aki már harminc éve dolgozik a szakmájában, és bár nagyon is jól ismeri a virágnyelvet, ritkán van alkalma erről elbeszélgetni vásárlóival.
– Ha látom, hogy a vevő tanácstalan, megkérdezem, hogy milyen alkalomra lesz és mennyit szán rá, de a döntés a vásárlóé, nem szoktam elkezdeni magyarázni, hogy milyen alkalomra milyen virág illik, nem is kérdezik túl gyakran.
Pedig nem is olyan régen még súlyosan vétett a jó modor ellen az, aki nem az alkalomhoz és a személyhez fűződő virágot adott át, mert választásánál nem vette figyelembe az illető korát, nemét, társadalmi helyzetét és ne adj isten, a lángoló szerelem vörös rózsájával lepte meg a ház asszonyát vendégségbe érkezvén.
– Azt azért még sokan tudják, hogy a vörös rózsa mit fejez ki, és azt is, hogy ha egyetlen virágot adnak, akkor hosszú szárú és tövistelen szálat kell választani – magyarázza Katalin –, de a színekre és a virág nyíltságára már kevesebben figyelnek.
Pedig a színekre érdemes odafigyelni, bármilyen virágra is esik a választás. Dióhéjban elmondható, hogy a vörös és piros virágok heves érzelmeket és komoly szándékot, a rózsaszín kecsességet és finomságot, a fehér ártatlanságot és tisztaságot, míg a sárga inkább barátságot, de némely virág esetében elutasítást, csalódottságot fejez ki. A lila színű virágok idősebb, érettebb személyhez illenek, a kék is inkább szellemiséget és elismerést fejez ki, mintsem édes érzéseket.
A virágokkal egészen finom és pontosan meghatározható érzelmeket lehet kifejezni. A teljesség igénye nélkül: az amarillisz azt üzeni, büszke vagyok rád, büszke vagyok, hogy ismerhetlek, a gardénia titkos szerelmet fejez ki, az írisz pedig azt mondja, barátságod sokat jelent számomra. Az orchidea a műveltség és kifinomultság virága, a borostyán a házastársi szerelem, a hűség, a barátság jelképe, ezért kerül bele gyakran a hagyományos esküvői csokrokba.
Az árvácska, amit inkább cserepestül szokás odaajándékozni, ragaszkodást és barátságot fejez ki – eleve, minden cserepes növény valami stabilitást sugall, ezért nem elvetendő ötlet ajándékba vinni, bár ehhez nem árt tájékozódni a növény fény- és vízigényeiről, különben alig éli túl a vágott virágot.
A ciklámen viszont sokkal inkább temetői virág, mintsem ajándék. A lemondás, a búcsúzás kifejezője, és összefügg a Mária-kultusszal is. A dália a változékony érzelmek és az élet változékonyságának egyik jelképe, éppen ezért menyasszonyi csokorba nem, de temetőbe nagyon is illik.
A krizantém egyébként nem is annyira a halálhoz, az elmúláshoz köthető, hogy kategorikusan temetői virágnak lehessen kinevezni. Keleten királyi virágként tisztelik, nyugalmat, békét, barátságot, hosszú életet, kitartást és előkelőséget is jelképez. Nálunk azért lett belőle temetővirág, mert halottak napja környékén virágzik.
A szintén ilyenkor nyíló őszirózsa kedves ajándék idősebb hölgynek, hisz még mindig hervadatlan nőiessége előtt tiszteleg ez a növény. Egyúttal az időskori szerelem kifejezője is.
Persze a virágoknak nemcsak szimbolikája, hanem divatja is van. Szegfűt manapság nem szívesen választanak vágott virágként – olcsónak, tucatvirágnak tartják –, pedig tömött csokorba kötve nagyon szépen mutat, és a színétől függően mindenféle korú hölgynek bátran lehet ajándékozni. Különösen a fehér szegfű jó választás, mert felér egy jókívánsággal, a sárga viszont csalódottságot és elutasítást jelent.
– A frézia sokáig nem volt divat, azt mondták rá, hogy öreges, de újabban kezdi visszanyerni egykori népszerűségét – meséli Katalin egyik kedvencéről, melynek a bizalom kifejezésén kívül előnyös tulajdonsága még, hogy igen strapabíró, nem túl kényes.
A kála népszerűsége viszont töretlen, ami nem is csoda, hisz akinek adják, annak elismerik szépségét, emellett eleganciát sugall, ezért is kedvelt esküvői virág.
Gyógy- és fűszernövényeket általában nem illik csokorba kötni. Ez alól az egyik kivétel a kamilla, a megenyhülés virága, melyet sebzett szívű ismerősöknek érdemes adni. Menyasszonyi csokorba viszont ez nem való, mert a szerelem tüzét is csillapíthatja.
Ám nem csak nőknek lehet és szabad virágot ajándékozni, vannak kifejezetten a férfiak számára szerencsét hozó virágok, melyek könnyen felismerhetőek alakjukról és színükről. A kardvirág például az erő és a pompa kifejezője, ráadásul fallikus szimbólum is. Fiút hozó virágnak is tartják, ezért volt szokás olyan asszonynak is ajándékozni, aki fiúra vágyott, vagy fiúgyermeket szült.
Mindezek mellett, virágnyelv ide vagy oda, Katalin szerint van még egy nagyon fontos szabálya az igényes virágválasztásnak: – Tudjuk meg, mit szeret az illető, mert ezzel már eleve azt fejezzük ki, hogy fontos nekünk, és tudunk róla egy olyan nem elhanyagolható és nagyon árulkodó apróságot, hogy mi a kedvenc virága.
