Már az ókorban is időjósoknak számítottak a fecskék, e hírüket pedig máig őrzik. Két osztrák kutató szerint azonban a villásfarkú madaraknak előrejelzői képességeket tulajdonítani nincs okunk.

Peter Biedermann, a svájci Berni Egyetem és Martin Kärcher, a britt Sheffieldi Egyetem kutatói füsti- és molnárfecskék aktivitását elemezték különböző repülési magasságokon, és közben feljegyezték az időjárási körülményeket. A repülési magasságok aránylag pontos becsléséhez a kutatók héliummal töltött ballonokon gyakoroltak, amelyeket különböző magasságokig engedtek fel, egészen nyolcvan méterig.

Az elemzéskor különbségek leginkább a két faj között adódtak. Így a molnárfecskék többnyire harminc-negyven méter magasan repültek, a füstifecskék pedig - elsősorban délelőtt - igen gyakran szálltak öt méter alatt. "Eredményeink kimutatták, hogy mindkét faj magasabban repül rossz idő esetén, mint jó időben" - állapították meg a szerzők a BirdLife Ausztria egyesület Egretta című újságjában. Ez éppen ellenkezője a népi hiedelemnek.

A füstifecskék délelőtti "mélyrepülésein" kívül a kutatók nem fedeztek fel összefüggést a napszak és a repülési magasság között. A madarak másfelől igen gyorsan alkalmazkodnak a kiadós táplálékforrások jelenlétéhez. A hangyarajzásra például tömeges felbukkanással reagálnak a madarak, pár perc alatt azonban újra eltűnnek.