És tessék. Az ember hazamegy a munkából, leheveredik, pattint magának egy sört, és amikor már azt gondolja, nincs több gond, probléma, rögvest belenéz a fejébe egy újabb. Négyszáz forint egy liter benzin, elérjük a hétmilliárd lakót, Bangkok vízben áll, és ekkor még ez is. A selyemsonka.

Nehéz ezt földolgozni, következésképpen nehéz ilyenkor bármit is mondani.

Kiestek az Ikrek az X-Faktorból: ez még oké, prímán illeszkedik a napi bummok végére, hiszen az Ikrek kétségkívül Ikrek, körülbelül énekelni is tudnak, az alkalmilag Rhoda Scott-epigonnak maszkírozott, esetleg (rosszabb eset) a Kool & the Gang nevű férficsapat szólóénekeséről hajmintázott Ördög Nóra pedig klasszikus stílusú profizmussal sajnálkozik a képernyő előtt, miközben a vezető sminkestől a fővilágosítóig mindenki zokog; hadd szóljon. Na de ez a selyemsonka. Ez tényleg brutális. Ez olyan erősségű, amilyen svunggal az izzadt felsőtestű Sly hajítja az utászszekercét az ellene vétkezőbe.

Kezdő pszichológus- és szociológus-hallgatók hajolhattak közelebb a képernyőhöz, tudván, amit itt látnak, az szakdolgozatuk vezérmotívuma, az élet feltárhatatlan mélységeinek hirtelen előbukkanó igazsága; olyan konklúzióhalmaz, amelynek megválaszolását még Joshi Bharattól is hiába várjuk. A lét maga, a létezés kvintesszenciája, hogy végre megtaláltuk a keresett szót.

És akkor most tényleg tessenek erősnek maradni, mert kimondjuk: Shadi belekötött Sheribe. És igen: a selyemsonka miatt.

Azt gondoltuk, eddig azért nem fajul a dolog. ValóVilág, hát ValóVilág; összezárt halbiológusokkal és mélyépítőmérnökökkel mindig történik valami mókás, ezért szeretjük annyian. Mostanáig is mik voltak: Veronikát minden helyiségben megküldte Christofel, aki tényleg l-lel írja a nevét. Veráról –  aki értelemszerűen nem Veronika – az derült ki, hogy egyszer ráhajolt valami nagyobb felbontású készülékre, amelyet férfiak mindennap magukkal hordanak.

Gergő meg börtönben ült: ez is szórakoztatóipari alapvetés, legközelebb nyilván valami kedves, József Attilát szavaló darabolós gyilkos költözik be a villába. Ellenben ez a Shadi–Sheri-összecsapás valóban testet-lelket megrázó párbajként ette bele magát a lelkünkbe. Már a kezdés is maga volt a dráma. A reggel – micsoda csavar! – felkelő villalakók éhesen piszkálgatják a hűtőt valami ennivalóért, ezt bravúrosan mutatja a kamera, erre jön Shadi, aki egy férfi, s váratlanul elkiáltja magát: „És ne zabáljátok föl az összes selyemsonkát!”

Mintha az éhes farkas kiáltott volna bele a teliholdas éjszakába. És Sheri, aki meg egy nő, nem is fékezte magát: „Ki a fasz zabálja föl?”

És e kérdés után kezdődött az igazi küzdelem. Először is megkérték az éppen rántottázó folyamatmenedzsert, hogy... Na jó, nem. A párbeszéd a következőképpen folytatódott (szerkesztett változat):

– Az zabálja föl, aki mindig, konkrétan.

– Úristen... Nyomorult!

– Jó, akkor egy szelet selyemsonkát vagy kettőt hajlandó vagy meghagyni?

– Nem, bazd meg, most azonnal beletömöm a számba az egészet.

– Tudod, mit? Akkor edd meg, bazd meg!

– Mondd, te hülye vagy?

– Te vagy hülye, bazd meg!

– Agybeteg.

Talán még a NASA mérnökei dolgozhattak oly lázasan a Hubble-űrtávcső fejlesztésén, amilyen hévvel Shadi és Sheri igyekezett föltárni a selyemsonka-kérdés megoldási variánsait. S bár adná magát a kérdés, miszerint Shadit és a többieket képezik-e valami titkos bunkerben pszichopaták gondozására specializálódott szakemberek segítségével, javaslom, inkább csitítsuk el a bennünk lappangó Hankiss Elemért. Kivált, mert ennél még sokkal, de sokkal durvább összecsapások is lejátszódhatnak a villában.

Például mi lesz akkor, ha a mosolygós Dya gondolkodni is kezd?