A lap megkérdezte Csapody Balázst, a balatonszemesi Kistücsök étterem tulajdonosát békaevési hajéandóságunkról.

– Ma már nemigen eszünk békát, régebben viszont igen, az ősi magyar konyha étlapján a békacomb ugyanúgy ott volt, mint például a csiga (ma a franciákra fogjuk, hogy béka- és csigaevők, pedig mi is azok voltunk), a magyar éttermek kínálatában azonban nem szerepel – felelte. – Talán egy helyütt, egy szegedi halászcsárda étlapján láttam rántott békacombot.

„A kecskebéka a Balaton környékén is élő, védett állatfaj, természetvédelmi értéke 2000 forint/darab – olvasható egyebek között a figyelmeztető táblán. – A hazai békafajokat pusztító betegség és vízszennyezés miatt veszélyben van! Ne egye!"

A tábla felállítása óta egyébként megötszöröződött a kecskebéka természetvédelmi értéke. A minisztériumi rendelet legfrissebben elérhető listája szerint ugyanis egy példány immár tízezer forintot ér.

A lap arról is ír, hogy az élelmezésügyi világszervezet, a FAO felhívását 2009-ben tette közzé a nemzeti élelmiszerlánc-biztonsági hivatal. Ebben állt, hogy „a kanadai McGill Egyetem bennszülöttek táplálkozásával és környezetével foglalkozó központjával közösen könyvet publikált, melyben a bennszülöttek tradicionális ételeinek értékére hívják fel a figyelmet. A szerzők 12 különböző, a világtól távol élő törzs étkezési szokásait tanulmányozták. Olyan specialitásokra is bukkantak, mint a „festett kecskebéka", vagy „bozontos farkú sündisznó".

A gazdasági nyomás és globalizáció következtében az őslakosok lakterülete egyre csökken, ezzel együtt hagyományos ételeik is eltűnnek. A szerzők szerint az ilyen, kincset érő élelmiszerek egészségesek, táplálóak és gyakran kivételes tulajdonságokkal rendelkeznek. A tradicionális élelmiszerről a konvencionálisra váltás elhízást, cukorbetegséget és magas vérnyomást okozhat. Fontos lenne az ősi élelmiszerforrásokat megőrizni..."