Délután paradicsom, reggelre pokol - az etiópiai támadás túlélőinek beszámolója
- Egyértelműen kivégzés volt – erősítette meg Puskás Irén, a Szegedi Tudományegyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékének munkatársa arra a kérdésre, hogy végső soron mi történt Etiópiában, abban a bizonyos táborban január 17-ére virradó éjjel. Nem sokkal korábban érkezett ugyanis az a hír, hogy egy etióp lázadó csoport vállalta ugyan a felelősséget a támadásért, de azt tagadta, hogy nyugati turistákat öltek volna meg.
A sajtótájékoztatón a láthatóan megviselt és megrendült Puskás Irén és férje, Winter Zsolt válaszoltak a kérdésekre, de kevés információval tudták kiegészíteni korábbi közleményüket. Elmondták, hogy a területen 2007-ben volt túszejtéses támadás, de személyi sérülés akkor sem történt. Úgy tudták, hogy a fegyveres kíséret is inkább elővigyázatosság, nem számítottak veszélyre. A támadást úgy élték túl, hogy amikor a fegyveresek sorba állították a turistákat a kunyhók között, és eldördültek az első lövések, akkor elrohantak: Puskás Irén a tábor melletti szakadékba ugrott, Winter Zsolt pedig egy kunyhóban rejtőzött el. Percek múlva előbújtak, akkor a fegyveresek már nem voltak ott.
Az egyik magyar, akit lövések értek, Fábián Tamás, a SZTE oktatója halott volt. Szabad Gábor bőrgyógyász szakorvos súlyosan megsebesült, a következő fél napot a házaspár szinte kizárólag az ő ápolásával töltötte, saját instrukciói alapján. Az orvost oldalról érte a lövés, a kimeneti seb a gerincvelő mellett volt. Stabil oldalfekvésbe fektették, cukros vízzel itatták, melegen tartották: úgy vélik, ha korábban érkezett volna orvosi segítség, társuk túlélhette volna a sérülést. – Az etióp hatóságok folyamatosan bíztattak, hogy jön a helikopter – mondta Puskás Irén.
A támadókról kevés információjuk volt: mindössze annyit fűztek az eddigiekhez, hogy a fegyveresek felosztották egymás között a tábor kunyhóit, ugyanakkor a különböző csoportok másként viselkedtek: némelyek csak gyilkoltak, mások inkább a foglyul ejtettek értékeit vették el. Felmerült a kérdés, hogy a csoportonként kötelező két fegyveres őr fejtett-e ki ellenállást, de erre a túlélők nem tudtak válaszolni. Puskás Irén csak annyit mondott, hogy az őrök a támadás után „előkerültek.”
Vizler Csabáról, a MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézetének munkatársáról – aki Puskás Irénnel együtt a szakadékba ugrott, és megsérült – annyit tudnak, hogy jobban van. Arra a kérdésre, hogy végső soron a lávaszökőkút, ami az út célja volt, beváltotta-e a reményeiket, Puskás Irén így válaszolt: – Délután a hely paradicsom volt, reggelre pokollá vált.
