Sok, zöldet kedvelő kert vagy terasztulajdonos városlakó érez késztetést arra, hogy akármilyen kicsi díszkertjébe haszonnövényeket engedjen. Valóban csábító lehetőség a tavasszal illatos, bőséges virág és a nyáron, ősszel szedhető zamatos gyümölcs. Aki azonban gyümölcsfával akar bíbelődni, annak nemcsak a kertje által biztosított termőhellyel, hanem saját lehetőségeivel, képességeivel is tisztában kell lennie. Az óvatlan kertészt a gyümölcsfák méreteikkel is képesek meglepni. A legnagyobbra a diófa nő, de egy magára hagyott alma- vagy cseresznyefa húszéves korára képes száz négyzetméteres területet árnyékkal borítani, és olyan magasba nyúlni, ahol csak a madarak vagy a darazsak képesek a termést leszüretelni.

Ehhez képest elképzelhető, hogy miféle trükkökre van szükség ahhoz, hogy az ilyen termetes növényeket sikerüljön a töredékhelyre beszorítani. Egyre több árudában kínálnak dézsában nevelhető kicsinek maradó gyümölcsfát. Ezek a kis fácskák rövid életűek, csak tíz évig élnek. Vannak olyan alanyok, amelyek kifejezetten törpe növekedésűek, ezek, ha jól metszik őket, akkor megregulázhatók.

Érdemes tájékozódni az alany/fajta viszonyról, nehogy meglepetést okozzon az óriássá növekvő törpe. Az almafajták jól megvannak a törpealanyokon (ezek jelei: M-27, M-8, J-TE-F, J-TE-G); a körte birsalanyon; az őszibarack és a kajszi szilvaalanyon; a ringló kökény- vagy meggyalanyon

Sok faiskola szakosodott már a szabadföldben termesztett díszfák nagyobb edénybe zsúfolásával, számos, törzsön – általában oltott – gömbkoronát nevelt cserjét is árusítanak. Ezek jóval drágábbak, mint eredeti változatuk. A legegyszerűbben bugenvilleából, leanderből, fuksziából, sétányrózsából nevelhető ilyen fácska

Türelmesebb hobbikertészek maguk is próbálkozhatnak ilyen nevelésével, de egyszerűbb megvásárolni őket, ugyanis a törzs nevelése két-három évig, a lomkorona kialakítása további két évig tart.
Aki már a gyeppel akar bíbelődni, meg kell elégednie a gereblyézéssel és a műtrágya kiszórásával. A kopasz foltok pótlásával, a fűvetéssel még várni kell. A fűfélék vetését a hőmérséklet határozza meg, akkor fejlődnek a legjobban, ha éjszaka nincsenek fagyok, s nappal a hőmérő legalább 14 fokot mutat. Tehát még két-három hétig nincs késő a vetéshez, addig elő is lehet készíteni a területet.

A melegben lassan ébredeznek a növények, a hó nyomásától megszabadult gyep, sokhelyütt sárga, fehér, száraz, kopott. Kevéske munkával segíteni kell a halódó fűcsomókon.

A gyepet táplálni is kell. A most esedékes tavaszi indító trágyázás. Lehetőleg ne száraz időben szórják ki a vegyes trágyát. Ha sok a kifehéredett folt, akkor az első műtrágyázáshoz olyan keveréket válasszanak, amelyben kevesebb a nitrogén. Az ilyen gyepet szárítani, szellőztetni kell, hogy a fuzárium gomba támadását sikerüljön visszaszorítani.

Sok levélírónk panaszolta, hogy a kert árnyékos hűvös részein megjelentek a különféle mohák és zuzmók is. Az ilyen gyep nagy bajban van. Ezek levélszerű, felfelé kunkorodó, színüket a nedvességtől változtató levélkéi a kevés tápanyagot, pangó vizet és tartós árnyékot jelzik. Ellenük is hatékonyak a vastartalmú mohairtó műtrágyák, de visszatértüket csak a gazdagabb gyeptáplálással lehet elkerülni.

A jövő héten az özönnövények támadásának visszaveréséről írunk.