A vádirattal egyezően megállapított tényállás szerint a Pátrohán élő első- és másodrendű vádlott, illetve a 15 éves lány 2011-ben állapodott meg arról, hogy a sértettet százezer forintért megvételre felajánlják a harmadrendű vádlottnak, aki tudomásuk szerint 18 éven felüli lányokat vitt ki prostituáltként dolgozni Svájcba.

Az egyezség arról szólt, hogy az így kapott pénzt a 32 éves nő, a 23 éves férfi és a fiatal lány közösen elosztja. A cserét Demecserben tartották meg, azt megelőzően a lány nagykorúságának igazolására - más névre kiállított - születési anyakönyvi kivonatot szereztek be.

A 49 éves harmadrendű vádlott végül 46 ezer forintot fizetett ki a lányért, akit később hazavitt a lakására. Itt derült ki, hogy a lány fiatalkorú, valójában nem akar Svájcban prostituáltként dolgozni, s az eladásról szóló történetet csak a férfi "lehúzására" találták ki.

A férfi ezután visszavitte a lányt Pátrohára, és visszakövetelte a pénzt az eladóktól. Az elsőrendű vádlott - megijedve a férfitól - értesítette a rendőrséget; a rendőrök nem sokkal később mindhárom vádlottat őrizetbe vették.

A megyei főügyészség a vádlottakat 18. életévét be nem töltött személy sérelmére fajtalanság vagy közösülés céljából elkövetett emberkereskedelem bűntettével, továbbá az első- és a másodrendű vádlottat magánokirat-hamisítás vétségével vádolta.

A törvényszék bírói tanácsa azonban eltérő minősítést állapított meg: az első- és a másodrendű vádlottat csalás vétségének kísérletében és közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért halmazati büntetésül az elsőrendűre hat hónap - a végrehajtásában két évre felfüggesztett - börtönt, míg a másodrendűre tíz hónap, börtönben letöltendő szabadságvesztést, valamint a közügyektől való két év eltiltást szabott ki.

A bíróság a büntetett előéletű férfira korábban kiszabott négy hónapos börtönbüntetés végrehajtását is elrendelte. A harmadrendű vádlottat ugyanakkor felmentették az ellene emberkereskedelem miatt emelt vád alól.

Toma Attila tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában kifejtette: ritka az olyan büntetőeljárás, amelyben a bíróság ugyan a váddal egyezően állapítja meg a történeti tényállást, viszont a jogi minősítés ennyire eltér a vádhatóság álláspontjától.

Az bizonyosságot nyert, hogy az első- és a másodrendű vádlott egyáltalán nem akarta külföldre eladni a lányt, a céljuk - ahogy arra az eljárás kezdetétől hivatkoztak - az volt, hogy "lehúzzák" a harmadrendű vádlottat, akitől ezzel a módszerrel próbáltak pénzt szerezni - mondta el a bíró. A fiatal lány ugyanakkor részt vett a cselekmény eltervezésében, az eladás az ő tudtával és beleegyezésével történt. A pénz átadása megtörtént, az összeg nagysága miatt azonban csak a csalás vétségének kísérlete valósult meg.

A bíróság a harmadrendű vádlott védekezését nem fogadta el; rá egyébként az eljárás során a többi vádlott és a sértett is terhelő vallomást tett - tette hozzá Toma Attila. Mivel az emberkereskedelem bűntette a másik két vádlottnál nem valósult meg, így a harmadrendű vádlottat sem marasztalhatták el emiatt.

Az ítéletet mindhárom vádlott tudomásul vette; az ügyész az első- és a másodrendű vádlott esetében súlyosításért és eltérő minősítésért, a harmadrendű esetében a felmentés ellen, illetve eltérő minősítés megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést.

A per a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.