A nyomozás még 2004-ben indult egy holland hitelbiztosító feljelentése alapján. Később azonban egy másik cégcsoport is feljelentést tett, hogy bizonyos magyar cégeknek hiába szállította le a megrendelt tetemes mennyiségű árut, nem fizettek érte.
A BRFK gazdaságvédelmi osztálya a csaknem öt évig tartó felderítés során száz olyan cégre bukkant, amelyet zöldség-gyümölcs kereskedelemre alapítottak, de egy almát sem adott el soha. A cégek ügyvezetői pénzért írták alá az iratokat, amiket a csalás irányítói eléjük tettek.

A cégek hamis iratokkal igazolták fizetőképességüket a hitelbiztosítók felé, így hosszú ideig gond nélkül hozzájuthattak a megrendelt áruhoz. Egy idő után azonban a biztosítók felfigyeltek a vállalkozások közti személyi összefonódásokra, és az egyre nagyobb számú károsult kérésére vizsgálódni kezdtek.

A csalók ekkor módszert váltottak: banki átutalást igazoló úgynevezett SWIFT-et hamisítottak, amit e-mailben küldtek el az eladóknak, ezzel bizonyították, hogy márpedig ők kifizetik, amit ki kell fizetniük. Egy ideig ezután újra szállítottak az eladók árut Magyarországra.

BRFK a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) bevetési egységével közösen februárban egyszerre tíz helyszínen tartott házkutatást; iratokat, bélyegzőket, iratokat, számítógépeket és mobiltelefonokat foglaltak le. A telefonokat a szerint címkézték fel, hogy melyik külföldi partnerrel tartották rajtuk a kapcsolatot.

A szervezet egyik vezetője olyan óvatos volt, és annyi biztonsági zár és riasztó védte az otthonát, hogy a speciális egység nem kockáztatta a rajtaütést. Helyette egy régi trükköt vetett be: telefonon felhívták, hogy valaki feltörte a garázsát, megkérték, „jöjjön, nézze meg, mi hiányzik”. A férfi előbb felhívta a rendőr számát, ellenőrizte, hogy valóban rendőr-e, csak azután indult el a garázshoz, ahol elfogták. A BRFK az évekig tartó csalássorozat 12 gyanúsítottja közül három irányítót bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalással gyanúsítja.