Nem fertőző, az emberek mégis irtóznak tőle. A bőrbetegségek jelentős része a környezet számára legfeljebb esztétikai problémát jelent, a betegeknek azonban a folyamatos testi kellemetlenségen túl mindenféle társadalmi, munkahelyi, magánéleti hátrány forrása. A lakosság 7 százaléka szenved az ekcéma, a csalánkiütés, a bőrgomba, a nem szájon jelentkező herpesz, a pikkelysömör, a rozácea, a lázhólyag vagy bőrdaganat egyikében.

A felsorolt betegségekre jellemző, hogy csak minden ötödik betegnél érhető el tünetmentesség, de a teljes gyógyulás nem. Október elsején rendezték meg első alkalommal az urticaria világnapját – ez a bőrbetegség a csalánkiütés súlyos változata: a betegek akár évekig szenvedhetnek a kiszámíthatatlan és kínzó tünetektől, de az esetek többségében a probléma okát sem sikerült beazonosítani. A világnap a krónikus urticariában szenvedők hátrányos helyzetére hívja fel a figyelmet. A kezdeményezéshez Magyarország is csatlakozott.

„Fontos, hogy a jól ismert bőrbetegségek mellett minél többen tudomást szerezzenek a súlyos krónikus urticariáról, amely kevésbé gyakori, mint az ekcéma, de így is több száz ember életét keseríti meg Magyarországon. A betegek úgy érzik magukat, mintha naponta száz szúnyogcsípést kellene elviselniük, és sokszor az otthonukat sem hagyják el a kínzóan viszkető kiütések miatt, amelyek nem ritkán az arcon megjelenő duzzanatokkal párosulnak. Nem fertőznek, mégis szégyellik magukat a folyamatos vakarózás, a feltűnő tünetek és az emberek reakciói miatt” – mondja dr. Bata-Csörgő Zsuzsanna, a Magyar Dermatológiai Társulat elnöke.

Ezt az állítást erősíti meg az a kutatás is, amit az egyik nagy gyógyszergyár megbízásából az NRC piackutató cég készített. Az 1200 fő válaszán alapuló reprezentatív felmérésből kiderül: a válaszadók 59 százalékát nyugtalanítja, ha a közvetlen környezetében valakin kiütéseket lát. Minden második ember, ha csak teheti, kerüli az érintkezést a bőrbetegségben szenvedőkkel. Ez az érzés meghatározza a társas viszonyokat is. A megkérdezettek 40 százaléka bevallotta, hogy csökkenne a vonzalmuk a másik iránt, ha annak arcán csúnya kiütéseket látnának.

Érdekes, a férfiak számítanak elfogadóbbak: kétharmaduk azt állítja, hogy őket nem zavarja egy ilyen szépséghiba, eközben a női válaszadók fele egyértelmű vonzalomcsökkenésről számolt be. Bár a magyarok kétharmada együtt érez a bőrbetegekkel, ugyanilyen arányban gondolják azt, hogy az ilyen betegség ellehetetleníti a párkeresést, és több mint a felük látja úgy, hogy ez az állapot megnehezíti a karrierépítést is. Az együttérzés már csak azért sem mondható általánosnak, mert a betegek majdnem ötöde arról számolt be, hogy érte őket szóbeli vagy fizikai bántalmazás a bőrproblémája miatt.

A társadalmi elutasítás magyarázza a betegek reakcióját is.

A megkérdezettek tíz százalékával előfordult már, hogy beteget jelentett átmeneti szépséghiba vagy súlyosabb bőrbetegség tünetei miatt. Ennek a körnek a felével fordult elő, hogy emiatt öt napnál hosszabb ideig, egy részük pedig akár több mint húsz napig maradt távol a munkahelyétől. Ami gyakran nem marad következmények nélkül: az érintettek 9 százaléka az állását is vesztette már el a hosszabb hiányzások miatt, és nagyjából ugyanennyien részesültek figyelmeztetésben.

A kutatás szomorú ellentmondásra világít rá: a magyarok 83 százaléka szerint csak vonzó külsővel lehet igazán érvényesülni, eközben 37 százalékuk kisebb-nagyobb mértékben már átélte a bőrbetegséggel kapcsolatos nehézségeket.