A világ legnagyobb kísérleti berendezése, a CERN nagy hadronütköztetője (LHC) Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométeres, 3 méter átmérőjű alagútban üzemel, ahol a csaknem a fény sebességére felgyorsított, egymással szemben haladó részecskenyalábokat ütköztetnek. Az ütközések során új elemi részecskék keletkeznek általában igen rövid élettartammal, amelyek tanulmányozásával a kutatók az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem keletkezésének titkait remélik megfejteni.

"A részecskefizika egyik legelterjedtebb elmélete feltételezi az "isteni" részecske létét. Így a Higgs-bozon megtalálása a nagy hadronütköztető működtetésének egyik legfőbb célja" - hangsúlyozta Tom LeCompte professzor, aki annak kapcsán nyilatkozott a BBC-nek, hogy a téli leállás után újraindították az LHC-t.

Mint kifejtette, amennyiben nem sikerül két éven belül megtalálni a Peter Higgs angol fizikus által 1960-ban megjósolt részecskét, ez azt jelenti, hogy a Higgs-bozon nem létezik, legalábbis nem abban az alakban, amelyet az úgynevezett standard modell feltételez. Ily módon a tudósoknak módosítaniuk kell a fizika törvényeiről vallott nézeteiket.

"A Higgs-bozon csupán a lehetséges modellek egyike. Egy olyan modellről van szó, amelyet kedvelünk, mivel egyszerű és elegáns. Előfordulhat viszont, hogy a valóságban valami egészen más létezik, amely a Higgs-bozonnak tulajdonított feladatokat végzi el, s mi megtalálhatjuk ezt a valamit. Lehet, hogy a Higgs-bozonnál valami sokkal érdekesebbet fedezünk fel. Előfordulhat, hogy többféle Higgs-bozon létezik, azonban az sem kizárt, hogy valamilyen egészen másképp működő részecskét fedezünk fel" - magyarázta Tom LeCompte. Hozzátette: izgalmasabb lehet, amennyiben esetleg nem találják meg a Higgs-bozont, mintha felfedeznék.

A standard modell (SM) valamely fizikai jelenségnek, eseménynek vagy rendszernek a szakemberek többsége által elfogadott, de bizonyosan nem teljes matematikai, fizikai leírása. A részecskefizika standard modellje az alapvető részecskék kölcsönhatásait vizsgálja a gravitáció kivételével: az elektromágneses, a gyenge és erős kölcsönhatást. Lényeges összetevője a Higgs-mechanizmus, amely létrehozza a részecskék tömegét, illetve a még meg nem talált "isteni részecske", a Higgs-bozon.