A házasságtörés bűncselekmény
Az érintett államok többségében a megcsalás a vétség jogi kategóriájába tartozik, de néhány helyen - például Massachusettsben, Michiganben, Oklahomában és Wisconsinban - kifejezetten bűncselekmény, noha nemigen ítélnek el senkit e törvény alapján. A fegyveres testületekben súlyos büntetés járhat érte, de főképpen más, nagyobb kihágások súlyosbító körülményeként.
A házasságon kívüli viszony büntethetősége tipikus példája az amerikai különcködő hajlamnak: gyakorlatilag a világ minden fejlett ipari államában a házasságtörés nem büntetőjogi kategória.
Az ószövetségi időkig nyúlik vissza
Más, szexualitáshoz köthető tagállami jogi kategóriákhoz (homoszexualitás, bujálkodás, erőszak) hasonlóan a házasságtörés büntethetőségének története az ószövetségi időkig nyúlik vissza, amikor a főbenjáró bűnök legalább részben a férfi tulajdonára vonatkoztak. Peter Nicolas, a Washingtoni Jogi Egyetem oktatója szerint a házasságtörés (angolul: adultery) fogalma a latin eredetű "hamisítás" (adulteration) kifejezésből ered, ebből következik a családi vérvonal "hamisítása", azaz "beszennyezése" egy nő házasságon kívüli kapcsolatával.
Sok szövetségi állam mára törölte törvényei közül a házasságtörés tényállását, mint ahogy a szodómiát és a bujálkodást - vagyis két nem házas, felnőtt személy közötti szexuális aktust - is, különösen a 2003-as legfelsőbb bírósági döntést követően, amikor a Lawrence kontra Texas állam perben felülbírálták az azonos nemű felnőttek között konszenzusos szex texasi büntethetőségét, és ezzel legálissá tették a homoszexualitást az Egyesült Államok minden államában. Az a kérdés azonban továbbra is nyitott maradt, hogy miként érinti mindez a házasságtörés büntethetőségét, mivel az másoknak - a házastársnak vagy a gyerekeknek - okozhat kárt. A Lawrence-döntés óta mindenestre sok bíróság hivatkozott a házasságtörési törvények alkotmányos mivoltára.
Melissa Murray, a Kaliforniai Egyetem jogprofesszora szerint azonban "a legtöbb bíróság a Lawrence-ügy fényében nagy ívben elkerüli ezt a tényállást".
"Nyitott kérdés, hogy a házasságtörés - még ha csak a törvénykönyvekben is - büntetőjogi kategória maradhat-e 23 államban és a társult területeken. Senki sem fog ugyan börtönbüntetést kapni miatta, de a válási, gyermekelhelyezési és akár munkaügyi perek során felhasználhatják" - fejtette ki a The New York Times című napilapnak.
A törvények csak lassan válaszolnak
A lemondott CIA-főnök nyugalmazott tábornok, aki katonai nyugdíjban részesül, tehát továbbra is a katonai törvények vonatkoznak rá. Azok pedig tiltják a megcsalást.
Diane H. Mazur, a Floridai Egyetem jogi karának professzora, a légierő egykori tisztje szerint azonban annak az esélye nulla, hogy a tábornokot visszahelyezzék aktív szolgálatba csak azért, hogy haditörvényszék elé állíthassák házasságtörésért. Hasonlóképpen irreális, hogy Virginiában állítsák ugyanezért polgári bíróság elé. "Ez csak a legelképzelhetetlenebb súlyosító körülmények esetén volna lehetséges" - mondta.
Annak a kutatásnak az eredménye szerint, amelyet Murray professzor folytatott a szexualitás törvényi szabályozásáról, ezek a szabályok azon a képzeten alapszanak, hogy a szex csak házasságon belül legális, a büntetőjog pedig csak a házasságnak mint a szexualitás egyetlen helyének a társadalmi elvárását képezi le. Minden más körülmény - nyilvános helyen végzett szexuális tevékenység, azonos neműek közötti kapcsolat vagy a megcsalás - a házasság elleni erőszak.
"Ma azonban olyan korban élünk, amikor a szexualitás nem korlátozódik a házasságra, ám a törvények csak lassan válaszolnak erre. Persze ettől még mindig szeretjük a házasságot. Senki sem fogja soha azt mondani, hogy a házasságtörés helyes cselekedet" - magyarázta.
