A férfi társát rablás bűntettében mondta ki bűnösnek az ügyben másodfokon eljáró bíróság, helybenhagyva az első fokon kiszabott nyolc év büntetést, azonban a fegyházban letöltendő büntetést ez esetben börtönre változtatta.

A most 35 éves, illetve 30 éves vádlott hajléktalan jellegű életformát folytatott, alkalmi munkákból, lopásokból tartották fenn magukat. Lopni akartak a sértett udvarában is, amikor észrevették, hogy a ház ajtaja nyitva van, s belülről hangos horkolás hallatszik. Bementek, s pénz után kezdtek kutatni, de a háztulajdonos felébredt. Először a másodrendű vádlott ütötte meg őt többször, s nyomta párnába az idős ember arcát, hogy az ne ismerje fel. Aztán az elsőrendű vádlott ütlegelte, pénzt követelt tőle, majd kést nyomott a sértett nyakához és megfenyegette őt, hogy megöli. 

A sértett vérző sérülései láttán a másodrendű vádlott távozásra akarta bírni társát, aki azonban nem tartott vele, hanem ott maradt és az idős férfit több helyen megszúrta. A sérült ember a kórházba szállítása után meghalt. 

Kovács Tamás tanácsvezető bíró az ítélet indokolásában azt mondta: az elsőrendű vádlottnak is volt lehetősége arra, hogy "kilépjen az eseményből", de ezt nem tette meg. Tetteit brutalitás, gátlástalanság jellemezte, megbánást a tárgyaláson sem tanúsított, sőt a bíróság előtt tett nyilatkozatában másokra hárította a felelősséget. 

A másodrendű vádlott esetében az ítélőtábla a rablás alapesetét állapította meg, ez enyhébb megítélés alá esik, ezért ennek a férfinak nem fegyházban, hanem börtönben kell a büntetését letöltenie.