Lehet, hogy a homokos talaj és a napsütés is közrejátszik benne,  ám az, hogy a portugál Pinherio Da Cruz börtön bora díjnyertes lett,  a szakértõk szerint azoknak a raboknak köszönhetõ, akik készítik.

Nincsenek csíkos rabruhák, fegyveres õrök vagy õrtornyok, a szõlõben dolgozó elítéltek éles szerszámokat is visznek magukkal a  földekre és hébe-hóba még egy üveg bort sem tagadnak meg tõlük.

"Kapcsolatunk a bizalmon nyugszik, kiválasztjuk azokat a  rabokat, akiknek a bûnlajstroma alapján megengedhetjük, hogy ezt a  munkát végezzék" - magyarázta Antonio Matias, a korábbi fegyõrbõl  lett bortermelõ, aki a börtön pincészetét vezeti. A bort "a rabok által megízlelt remény", a foglyok "nemes  érzései"  gazdagítják - állította a vezetõ borász, aki a palackok  címkéjét jegyzi.

A börtönborászat ötlete ezen a dél-portugál vidéken az ötvenes  években merült föl, mint az elítéltekkel végeztethetõ fizikai munka  egyik formája. Ám az évek során afféle jutalommá vált a jó  magaviseletû "beutaltak" számára, hiszen nemcsak rugalmasabb  börtönszabályokat nyújtott nekik, hanem egy kis "szabad levegõt" is.
"A célunk elsõsorban az, hogy segítsünk az elítélteknek  visszatérni a társadalomba. És ha közben még jó bort is tudunk  termelni, annál jobb" -  fogalmazta meg a vállalkozás lényegét  Matias.

A rabmunkások leginkább azért szeretik ezt az elfoglaltságot,  mert gyorsabban telik az idõ, mint a rács mögött. "2,2 eurót kapunk  naponta, ami nem sok a munkáért, de így gyorsabban telik az idõ" -  erõsítette meg Vitor Grilo, aki gyilkosságért kiszabott 19 évének  felét tudta már maga mögött.

A börtön borászata évente 25 ezer liter vörösbort és ötezer  liter fehéret termel, amelybõl összesen mintegy százezer eurós (25  millió forint) bevételre tesz szert. Egy palack több mint 30 eurót kóstál az elegánsabb lisszaboni éttermekben.