A Brigham Young Egyetem professzorai és diákjai által végzett kutatás bizonyította, hogy azok az emberek, akik egyedül vannak – se család, se párkapcsolat – egy idő után az egész világot idegennek érzik, vagyis univerzális magány lép fel. Ez pedig már a depresszió előfutára, ily módon pedig éppen annyira káros, mint maga az alkoholizmus, vagy napi tizenöt szál cigaretta. Egészségünk megőrzése érdekében kerülnünk kell az egyedüllétet, ami küzdeni úgy lehet, ha több szociális aktivitást végzünk.

A fenti adatok amerikai felnőttekre vonatkoznak a Wall Street Journal jelentése szerint. Hazánkban két évvel ezelőtt készült ehhez hasonló felmérés, melyben a kilencven év feletti felnőttek közérzetét is vizsgálták. Meglepő módon az eredmény azt mutatta, hogy az ember, ahogy korosodik – különösen hatvan év felett, átlagosan a jelenleg érvényes nyugdíjkorhatár elérésének környékén – egyre szebbnek látja a körülöttünk lévő világot.

A fenti eredményekből kiderült az is, hogy bár az idősebbek körében többen vannak a magukat egyedül érzők, a negativizmus mégis csökken az életkor előrehaladtával. Sokkal erősebb a magány érzése a fiatal felnőttek körében, holott jelentős százalékuk esetleg párkapcsolatban is él ezalatt. Ha azonban nincs párkapcsolat sem, akkor jelentkezik legerősebben az érzés, amely sokkal könnyebben csap át depresszióba, veszélyeztetve ezzel többek közt a munkahelyi teljesítményt is.

Az egyedüllét és a magányosság érzése nem feltétlenül jár kézen fogva, illetve akkor is jelentkezhet a magány érzése, ha van mellettünk valaki, ha családunk, gyermekeink vannak, akikről gondoskodni kell. Ez azért különösen veszélyes, mert a legfőbb interperszonális kapcsolatok is rámehetnek arra, ha az illető nem találja helyét a világban, tehát a társas magányban élő ember idővel tényleg egyedül marad.

A WSJ cikke szerint több módja van annak, hogy barátokat szerezzünk. Javasolják az önkénteskedést vagy egy bármilyen tanfolyamra való beiratkozást – ezzel saját közérzetünk is fokozatosan javul, s csökken a depresszív tünetek okozta magas vérnyomás és alvászavar kockázata.

Ha önmagunkat fontosnak érezzük, más is meglátja bennünk a tenni akarást és az olyan emberi értékeket, amit a magánnyal elfojtottunk. Emellett a másokkal való törődés  fókuszpont váltást is eredményez, ami kibillent a tehetetlen magány börtönéből, akár éppen azzal, hogy mások magányának falait törjük át.