A főzőcsapatok - köztük törökök és Erdélyből érkezettek - Székesfehérvár egyik legforgalmasabb útját, a Várkörutat, valamint a Rákóczi út egy szakaszát foglalták el.

Barátok, munkahelyi kollektívák, civil szervezetek, nyugdíjas egyesületek, helyi politikusok aprították a hagymát, szeletelték a paprikát és paradicsomot, forgatták a fakanalat.

A legtöbben a hagyományosan készülő lecsóra "esküdtek", s legfeljebb némi kolbásszal, sonkával bolondították meg a paprikás, hagymás, paradicsomos egyveleget. Voltak, akik gombával, mások darált hússal, gyalult tökkel vegyítve az alapanyagokat, igyekeztek különlegeset "alkotni".

A török Koeceli-ből érkezett tűzoltócsapat tagjai - akik egyébként padlizsán szeletekkel "dúsították" a remeküket,- állították: a lecsót ugyan a törökök "találták fel", de a magyarok már túltettek rajtuk, finomabb lecsót főznek, mint ők.
A bográcsok tartalmát három zsűricsapat ízlelgette, bírálta egészen késő délutánig. Mindegyik 10-10 lecsót "juttatott" a döntőbe, s azok közül sorsolással választották ki, melyek érdemelték ki a legjobbaknak járó díjakat, s kit illet meg főztje alapján az idei lecsókirály cím.

A fesztivállal párhuzamosan a város fő utcáján zajlott a Fehérvári Vígasságok táncos, zenés programja, a Vidám parki csónakázó tavon pedig a sárkányhajósok küzdöttek.