A seattle-i székhelyű, hitelkártyákkal foglalkozó cég 31 éves tulajdonosa már nemcsak milliós fizetéséről mondott le, hanem saját házát is kénytelen volt kiadni, hogy tudja tartani az ígéretét, és ki tudja fizetni alkalmazottait – derült ki a The New York Timesnak adott interjújából.

Legalábbis azokat, akik megmaradtak. Két legjobb alkalmazottja ugyanis felmondott, miután a vállalat többi, kevesebb tapasztalattal rendelkező, vagy újonnan odakerült munkatársa is közel annyit keresett, mint ők. A dolgozók magasabb fizetését Price a saját fizetésének csökkentéséből és az előző éves profitból fedezte.

"Azoknak adta a legnagyobb fizetésemelést, akik a legkevésbé képzettek és felkészültek voltak, míg azok, akik a legtöbbet dolgoztak, nem kaptak olyan sokkal többet" - mondta a huszonhat éves Maisey McMaster, a cég pénzügyi vezetője, aki már nem dolgozik a vállalatnál. McMaster főnökével is közölte az aggályait, aki elmondása szerint úgy bánt vele, mintha irigy lenne. "Nagyon megbántott. Nem csak rólam volt szó, hanem mindenkiről."

"Most azok az emberek, akik csak beblokkolnak, ugyanannyit keresnek, mint én" – panaszolta a Timesnak a szintén távozó huszonkilenc éves Grant Moran. "Ezzel hozzábilincseli a kiemelkedően teljesítő munkatársakat a kevésbé motivált csapattagokhoz."

A bejelentés hatalmas visszhangot váltott ki. Egyesek kommunistának bélyegezték Price-t, voltak, akik szerelmes levelet írtak neki, de olyan is akadt szép számmal, aki arra fogadott, hogy rövidesen belebukik az egészbe. A felhajtás a cég életére is kihatással volt, az új helyzet kezeléséhez több emberre volt szükség, akiket immár a megemelt fizetésért vett fel.

A lépés számos új ügyfelet csábított a céghez, de néhányat el is riasztott. A megrendelők egy része politikai állásfoglalásként értelmezte a kezdeményezést, és attól tartottak, végül az ügyfelek költségeinek emelkedéséhez vezet, és ők fogják majd finanszírozni a magasabb béreket. Az ügyfelek elvesztése érzékenyen érinti a vállalkozást, hisz az új megrendelők érkezése nagyjából majd csak egy év múlva érezteti a hatását. 

Eközben Price bátyja, a cég 30 százalékát is birtokló Lucas két héttel a bejelentés után beperelte testvérét régóta fennálló nézetkülönbségeket emlegetve. Ez akár a cég létét is fenyegetheti. 

Price a maga módján próbált segíteni a bérkülönbség megoldásában, ami akkor még nem volt téma a politikában. Irodájuk Seattle olyan környékén van, ahol jól érzékelhető a különbség a társadalom különféle rétegei között. A jógastúdiók és a kávékülönlegességeket kínáló menő helyek mellett hajléktalanok kéregetnek.

Az ötlet akkor pattant ki a fejéből, amikor egy barátjával arról beszélgettek, annak mennyire nehéz kijönnie a fizetéséből úgy, hogy évi 40 000 dollárt költ csak a lakbérre és ugyanannyit a diákhitel-törlesztésre. Felmérve, hogy saját alkalmazottai közül sokan összesen ennyit keresnek évente, úgy érezte, hogy mindenkinek, aki keményen dolgozik, jár, hogy középosztálybeli életet élhessen. Ennek a jegyében emelte meg mind a százhúsz dolgozójának a fizetését legalább évi 70 000 dollárra.