B.A.S.E.: Ugrás a végtelenbe
A Malájziában évente megrendezésre kerülő nemzetközi bázisugró versenyre idén 120 versenyző érkezett a világ 22 országából. A verseny során többféle figurában vetik le magukat a versenyzők a 421 méter magas Kuala Lumpur-i torony tetejéről.
A világon mindössze hét-nyolcezer embernek adatik meg, hogy óriási magasságokból - tornyokról, antennákról, hidakról, sziklákról - ugorjanak le olykor 150-200 kilométer per óra sebességgel. Egy apró hiba, vagy figyelmetlenség az ugró életébe kerülhet, mint ahogy az gyakran elő is fordul, még a legtapasztaltabbakkal is.
B.A.S.E.
A bázisugrás - a hivatalos megfogalmazás szerint - alacsony magasságból és fix objektumról végrehajtott bázisernyővel történő speciális ugrás. Angol elnevezése a B.A.S.E. mozaikszóból ered, amely az ugorható alapobjektumok kezdőbetűiből áll: B=Building (épület), A=Antenna (antenna), S=Span (híd), E=Earth (föld-szikla).
E speciális extrém sport kezdete úgy a 60-as évek végére datlható, amikor néhány vakmerő ejtőernyős magasabb szilklákról és épületekről kezdett ugrálni. Az első modern bázisugrások Carl Boenish nevéhez fűződnek, aki először ugrott le az Amerikában található El Capitan sziklafalról sikló ejtőernyővel és több felhőkarcolóról, többek között a World Trade Center épületéről. A bázisugrás végül sok-sok év tapasztalata mentén, a technikák és a felszerelések folyamatos változásával fejlődött sportággá. A biztonságos ugráshoz komoly ejtőernyős tapasztalat - 150-200 ugrás - , és a megfelelő, speciális felszerelés szükséges.
Vannak országok, vagy éppen konkrét helyszínek, ahol tilos a bázisugrás, de még így is sok olyan helyszín van világszerte, ahol szabályozott keretek közt, legálisan űzhető a sport.
