'Az ötödiken egy buheráló ember lakott'
Dworák Tamás ismeri a világ nyomasztó híreit, de egy pillanatig sem gondolt arra, hogy valamiféle robbantásos merénylet történt volna. „Háztartási baleset, gázrobbanás", villant át az agyán, amikor föltápászkodott, és kirohant második emeleti lakásából. Akkor már emberekkel és kiáltozásokkal volt teli a lépcsőház. A szétpattant vezetékekből ömlött a víz, és folyt lefelé a lépcsőkön. Az ötödik emelet lángokban állt. A gondnok maga is meglepődött azon, hogy az álmukból fölriadt lakók nem estek pánikba: ha lehet azt mondani, fegyelmezetten igyekeztek ki a házból. A tűzoltók percek alatt megérkeztek, és megkezdték az oltást, irányították az épület elhagyását.
- Le a kalappal előttük - mondta Dworák Tamás, már reggel az utcán, ahol nem is volt akkora csődület, mint amekkorára a robbanás hírét fölkapó média közlései alapján számítani lehetett. - Ott, az ötödiken egy buheráló ember lakott - folytatta. - Már jó ideje lehetett hallani a házban, hogy azt mondogatja: meg tudja ő oldani a fűtést olcsóbban is. Gázpalackja volt, hogy aztán mit csinált vele, hogyan használta, nem tudom.
Az utcának azt a szakaszát, ahol a robbanás történt - szemben épp a Honvédelmi Minisztériummal - a rendőrség lezárta. A kordon előtt ácsorgók tekintete az ötödik emeletet kereste, nézték a robbanás erejének ellenállni akaró, kidőlő félben lévő homlokzatot, a helyéről kifordult, szélein a tűz kormos érintését őrző falat.
- Egyetlen dolgot lehet szerencsésnek tartani - mondta Háden Zsuzsa, az épület mellett lévő óvoda vezetője -, hogy ez éjszaka történt, és nem akkor, amikor bent van a százöt gyerek. Ez volt az első gondolatom, amikor reggel hat előtt a munkába érkező kolléganőim értesítettek a robbanásról. Aztán a katasztrófavédelem is tájékoztatott. Azonnal megszerveztük a szülők értesítését: ma ne hozzák be a gyerekeket. Hogy érint ez engem? El lehet képzelni: negyven éve dolgozom ebben az óvodában, 1982 óta vagyok a vezetője. Most lehet, hogy egy időre el kell hagynunk. Biztosat csak akkor tudunk majd, ha a statikai vizsgálatokat elvégezték. Az önkormányzat művelődési osztálya mindenesetre intézkedett: ha szükséges, hétfőtől a kerület többi óvodája fogadja be a gyerekeket, és persze, velük együtt a kollégákat is.
A kordon előtt nézelődőkön nem látszott, hogy a robbanás-rázta ház lakói-e vagy csak kíváncsiskodók. Egy fiatalasszonyról azonban - aki türelmetlenül nézte a kordonnal elzárt területet, mintha valami különös történésre számítana - lerítt, hogy házbeli.
- Arra riadtunk föl a gyerekemmel, hogy az ablak berobbant. Közvetlenül az ablak mellett aludtunk. Fölkaptam, menekültünk kifelé. Mi ott lakunk az első emeleten - intett fejével az immár üres épület felé. - Édesanyámhoz költöztünk. A gyereket egyedül nevelem, a férjem meghalt, leszázalékolt vagyok, biztosításunk nincs, negyvenhatezer forint a nyugdíjam - mondta. Hangját többrétegű remegés halkította: a borzalmas ébredésé, a pénztelenségé, és az otthontalanságot jelentő hidegé.
