Az ételtolvajokat időnként megölik Haitin
Ebben a helyzetben kialakult az éhség szabályrendszere. 1. Az étellopás életveszélyes, a tolvajokat időnként megölik. 2. A gyerekek szerepe is felértékelődik, hiszen ők könnyebben szereznek ételt az egész család számára. 3. A közösségben nem számít, ki hozta az ennivalót, mindent elosztanak. Vannak asszonyok, akik a saját gyerekeiken kívül az életben maradt távoli rokonokat és a néhai szomszéd árváit is életben próbálják tartani.
A földrengésnek nem csak otthonok, de boltok, piacok is áldozatául estek, valamint a kikötők és az utak is megrongálódtak. A helyi hentesek és pékek eltűntek, helyükre tettre kész háziasszonyok álltak, akik naponta főznek a szomszédságra. és sokszor már tíz óra előtt száz embert jóllakatnak.
A várost „SOS" és „Éhezünk" feliratok borítják, sokan azonban megunták, hogy hiába várnak segélyszállítmányokra és abból próbálnak boldogulni, ami van. Az epicentrumhoz közel eső szegénynegyedekben úgynevezett „leveskonyhákat" működtetnek, ahol babot és rizst főznek nagy tételben, melyet aztán kókusszal vagy citrommal ízesítenek. Így aki a hozzávalókat szerezte némi mellékeshez jut, a helyiek pedig az eredeti ár harmadáért vehetnek belőle (kb. kevesebb, mint 50 centért). Ők szerencsésebbek, hiszen sokan napokig csak száraz kenyeret esznek, vagy sót tesznek az ivóvízbe, mely állításuk szerint hosszabb időre képes csillapítani az éhséget.