Az epigenetika áll a homoszexualitás hátterében

Az epigenetika, vagyis az, hogyan szabályozzák az ideiglenes kapcsolók, úgynevezett epigenetikus jelzések a génkifejeződést, a legújabb kutatás szerint a homoszexualitás kialakulásának egyik legfontosabb és eddig feltáratlan tényezője lehet.

The Quarterly Review of Biology internetes kiadásában megjelent tanulmány szerint a nem-specifikus epigenetikus jelzések, amelyek normál esetben nem öröklődnek generációról generációra, ezáltal „törlődnek”, homoszexualitáshoz vezethetnek, ha mégis elkerülik a törlődést, és apáról lányára, illetve anyáról fiára öröklődnek.

Evolúciós szempontból a homoszexualitás olyan jegy, amelynek nem szabadna kialakulnia és fennmaradnia a darwini természetes kiválasztódás elve alapján. Ennek ellenére a homoszexualitás számos kultúrában a férfiak és a nők között is gyakorinak számít. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a homoszexualitás családon belül öröklődhet, ezért a kutatók többsége úgy vélte, hogy a nemi irányultság genetikai eredetű. A genetikai összefüggést kutató vizsgálatoknak azonban eddig nem sikerült olyan gént azonosítaniuk, amely a homoszexualitásért lenne felelős.

A mostani kutatásban az amerikai National Institute for Mathematical and Biological Synthesis (NIMBioS) szakértői az evolúciós elméletet ötvözték a génkifejeződés és az androgénfüggő nemi fejlődés molekuláris szabályozásának legújabb felfedezéseivel, hogy olyan biológiai és matematikai modellt hozzanak létre, amely az epigenetika a homoszexualitásban játszott szerepét ábrázolja.

Az epigenetikus jelzések a génekhez kapcsolódó plusz információ-rétegek, amelyek a gének kifejeződését szabályozzák. A gének tulajdonképpen az utasításokat hordozzák, az epigenetikus jelzések pedig azt irányítják, hogyan kell ezeket az utasításokat végrehajtani: mikor, hol és hogyan kell kifejeződnie a géneknek a fejlődés során. Az epigenetikus jelek általában minden generációban megújulnak, de a közelmúltban kiderült, hogy néha mégis átöröklődhetnek egyik nemzedékről a másikra, ami hozzájárulhat a hasonlóság kialakulásához a rokonok között, ami a közös gének hatásához hasonlít.

A korai magzati fejlődés során létrejövő nemspecifikus epigenetikus jelzések védik mindkét nemet a tesztoszteron jelentős természetes variációjától, ami a későbbi magzati fejlődés során következik be. Ez akadályozza meg, hogy a lány magzatok férfiassá váljanak szokatlanul magas tesztoszteronszint esetén, illetve fordítva. Amikor azonban ezek az epigenetikus jelzések átöröklődnek az apáról lányára, vagy anyáról fiára, fordított hatást válthatnak ki, vagyis a fiúkban bizonyos jegyek nőiessé, a lányokban pedig férfiassá válhatnak.

Sergey Gavrilets, a tanulmány társszerzője azt is elmondta, a matematikai modell kimutatta, hogy az ezeket az epigenetikus jelzéseket kódoló gének könnyen terjedhetnek a népességben, mert mindig növelik a szülő „fittségét”, ugyanakkor csak ritkán kerülik el a törlődést és csökkentik az utód „fittségét”. Gavrilets szerint a generációról generációra átörökített szexuálisan ellentétes epigenetikus jelzések okozhatják a legvalószínűbb evolúciós mechanizmust az emberi homoszexualitás kialakulásának hátterében.

Forrás: Medipress

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.