A páfrányok különleges ősi növények, egykor az egész földet uralták, mára visszahúzódtak, de még így is tízezernél több fajuk ismert. Az alaki sokszínűségük – van közöttük mohaszerű és ötemeletnyi fa is – miatt általános, egyszerű jellemzésük lehetetlen. Talán egyetlen, ami összeköti ezt a fura társaságot, hogy csíráik rövid ideig életképesek, ezért a legtöbben a párás és kevésbé napsütötte helyen élnek.

A páfrányfélék különlegesek, mert a szobanövények többségét jelentő zárvatermőkhöz csak annyiban hasonlítanak, hogy gyökerük, száruk, levelük van. Szaporodásukhoz nincs szükség virágra, hiszen ivartalan spórákból képződnek az utódaik. Ezt kell figyelembe venni a ház körül vagy a lakásban tartott páfrányok helye és a gondozása során. Árnyas sziklakertekbe, örökké árnyékos kerti szegletekbe is való páfrány. Ilyen lehet a télen sem kifagyó pelyvás pajzsika. A legtöbb lakásban a gyöktörzsből tölcsér, vagy csóvaszerű csoportban felálló levélzetű párfányok találhatók.

A lakásokban meglepően sok helyen élhetnek jól a trópusi erdők aljnövényzetéhez tartozó páfrányok, ilyen lehet a közvetlen ablak alatti, bejárat melletti, dolgozó vagy fürdőszobai rész.

A fodorkák a közvetlenül földfelszínből előtörő leveleikkel, ha viszonylag magas és szűk kaspóba kerülnek, nagyon jól mutatnak virágállványokon, lépcsőfordulókban. A gumócskás fodorka levélrendszere hasonlít a sárgarépáéhoz, csak ez hosszú életű. Érdemes tág cserépbe ültetni, hogy nézegethessük e faj sajátos szivacsszerű talajfelszíni képződményeit. E fodorka érdekessége, hogy a levelek csúcsain az anyanövény törpe másait fejleszti.

Igazi különlegesség a viszonylag nagyra megnövő páfrányfa. Nyáron, ha van a teraszon vagy kertben viszonylag sötét hely, ki is lehet cipelni. Fürdőszobába való és egy csinos fehér kaspóban igazán jól mutat a fészekpáfrány. Ennek az a különlegessége, hogy a levelei nem szeldeltek. Aki most ismerkedik eme fura növényekkel, sokféle szobapáfrány (Nephrolepis) közül választhatja ki a legmegfelelőbbet. Hasonló alaki törpefa formát mutat az idősebb púpos bordapáfrány.

Ennek különlegessége a bőrszerű levél. A kiválasztás előtt érdemes tájékozódni a faj vagy változat pontos igényeiről, mert vannak olyanok, amelyek világos (éppen csak nem napos) helyen is jól megélnek. Annak, aki nem tudja naponta öntözni, többször párásítani növényét, nem kell lemondania a páfránytartásról, mert például a gombpáfrány, (Pellaea rotundifolia) társaihoz képest, szárazságtűrő.  Akinek nem tetszenek a szeldelt levelek, viszont a lakás fényszegényebb helyeire is szeretne növényt, választhatja a kereklevelű sziklai, villás szarvasagancs, narancspöttyös vagy krétai szárnyaspáfrányt.

A páfrányfélék tartására viszonylag egyszerű általános szabályok vannak. Kétévente kell őket átültetni laza, tőzeges vagy savanyú földbe. Általában kedvelik a rendszeres, lágyvizes öntözést, párásítást.

A kitelelő páfrányokkal sincs sok baj. Az ilyenkor elszáradó levelüket le lehet vágni, tőből megújul a növény, amelynek idősebb példányait tőosztással szaporíthatjuk tavasszal.

A jövő héten a most virágzó ciklámenekről írunk.

Nem virág, csak egy új páfránylevél